Történt a minap, hogy esküvőn voltam, amihez egy vacsorameghívás is tartozott. Nem titkolom, a fiunk esküvője volt, már régebben tudtam, hogy mikor is lesz majd a nagy nap, de én már akkor mikor megtudtam az örömhírt, feszültséggel együtt járó stressz fogott el. Tudtam, hogy nem szeretem ha sok ember vesz körül, mert ilyen a betegségem. Már-már úgy volt, hogy lemondom a vacsorameghívást, mert mindig félek, hogy sok ember előtt leszek rosszul, és ez a tudat nagyon romba dönti sokszor az életem.
Tudtam, hogy szeretnék ott lenni a vacsorán is, ezért úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, az esti nyugtatót beveszem hamarabb, és bármi lesz is, csatlakozom az ünneplő társasághoz. Nagyon köszönöm az ifjú párnak a szervezést, mert tekintettel voltak rám is, és mindenkire, aki ott volt. Minden gond nélkül történt, és szerencsére nem maradtam ki abból a sok jóból, ami ilyenkor történni szokott. Ráadásul még a Városháza előtt volt a karácsonyi vásár és a hozzá tartozó vidámpark is, ami még emelte a jókedvemet, és a meghatott örömszülő könnyei között küszködve boldogan gratuláltam az ifjú párnak. Ezt a sok lufit őnekik küldöm szeretetem és boldogságom jeléül, magamnak meg azt kívánva, hogy bármilyen helyzet adódik is, nem szabad már a legelején gondot csinálni belőle, mert nem tudhatjuk, hogy milyen lesz végül majd a kedvünk akkor, mikor végül meg is valósul az, amitől annyira féltünk.
Meg is fogadom ezennel, hogy nem ítélkezem előre magamról sem, hiszen le tudom gyűrni a feszültséget, még ha ez ilyen boldogságos feszültséggel teljes helyzet is, mint amiről írok. Ráérek akkor aggódni valamin, ha a baj tényleg megtörténik. Addig teljesen fölösleges kínoznom magam, hiszen egy helyzet pillanatról pillanatra változik, s lám, épp boldoggá tesz minket akkor, mikor nem is számítunk rá.
Már volt, hogy belekezdtem egy naplóba, ahová a sikertörténeteimet szerettem volna leírni. Eddig összesen egy történetet írtam le, ez a mai a második. Pedig visszaolvasva rájöhetünk, hogy több erő rejlik bennünk, mint amennyit gondolunk néha magunkról. Sok-sok ehhez hasonló lehetőséget fogok ezután keresni magamnak, mindig arra a mondásra gondolva, - ha nem tudod mit tegyél, lépj be azon az ajtón, amin félsz belépni, mert vagy megtanulsz a földön járni, vagy megtanítanak repülni. - Ami annyit jelent, hogy vagy saját magad meg tudod oldani a helyzetedet, vagy lesznek segítőid, akikre mindig bátran támaszkodhatsz.
Neked is csak tanácsolni tudom mindezek után, hogy sohase félj megtenni azt, amiről tudod, hogy meg kell tenned, az élet kiszámíthatatlan, s megannyi csodás lehetőséget és megoldást kínál számodra.
Az esküvő alkalmából küldöm ezt a csodás zeneszámot a gyermekeinknek is, és neked is. Légy te is olyan boldog minden nap, mint amilyen boldog voltam én is, s kívánok neked is hasonló gyönyörűséges alkalmakat. :)
Utolsó kommentek