Emeld fel a fejed, és bátran nézz az emberek szemébe. Ha te is olyan gyámoltalan lennél, mint amilyenné én alakultam, bizony rád is rádférne a címben írt mondat. Pedig beszélgetni is csak akkor tudunk egy jót, ha megvan a kellő szemkontaktus, figyeljük egymást, és bátran a társunk szemébe nézünk. Sok mindent elárul rólunk a járásunk, az, ahogyan megyünk az utcán, és az is, hogy merünk-e az emberek szemébe nézni.
Nem arra a kihívó tekintetre gondolok, ami visszataszító, hanem egy magabiztos, önbizalommal teli, és életvidám tekintetre gondolok, ami máris elárulja rólunk, hogy bizony ma jókedvvel ébredtünk fel, teli vagyunk szeretettel, és jósággal. Én mindennek a tökéletes ellentéte vagyok sokszor, főleg ha nem vigyázok magamra, és lerí rólam, hogy még a fejemet sem merem felemelni, bújom az utca kockakövét, hátha onnan jön a segítség.
Sajnos minden érzelmi reakciónk kiül az arcunkra. Ez van, mikor jóérzés, de ha épp rossz hangulatban vagyunk, bizony cseppet sem kívánjuk a társaságot. Törekedj arra, hogy tudj mindig vidám lenni, lelkes és mosolygós.
De ha minden kötél szakad és nem tudsz mosolygós arcot mutatni aznap, akkor tanulj meg szeretni igazán. A szeretetnek ugyanis van egy olyan kifejező tulajdonsága, hogy elárulja, hogy bizony a kedvesség is ott lapul a társunkban, de a jóindulat, a jóság, és a szimpátia is. Tanuljunk meg jól szeretni. A szeretet feledteti a rossz közérzetet, elmúlasztja a haragot, a veszekedést átalakítja barátsággá.
Nézz bátran az embertársaid szemébe, mosolyogj, és ezernyi mosolyt fogsz kapni cserébe. :)
Hallgass meg egy dalt, és legyen szép álmod. :)
Utolsó kommentek