Nem kellene most írnom, hiszen rég aludnom kéne, és ha igazán törődnék az egészségemmel, már tegnap este tíz órakor aludni mentem volna. Bízom benne, hogy egyszercsak kialakul egyfajta alvásritmusom. Sokat gondolkodtam ezen a blogon. Kb. jó féléves volt a blog, mikor először abba akartam hagyni az írást. Mégis mindig volt vagy egy hozzászólás a bejegyzéshez, vagy egy like a facebookról, vagy lett egy követőm, és nem volt szívem abbahagyni. Ezek mind-mind arra ösztönöztek, hogy folytassam a blogot. Volt, mikor azért akartam abbahagyni, mert túl rosszul voltam, volt, hogy azért, mert úgy éreztem, már mindenről írtam ami velem kapcsolatos, már szinte jobban ismersz te engem, mint én saját magamat.
Írtam egészségről, betegségről, gyógyulásról, szabadságról, jóról, rosszról, csalódásról, és szerelemről. Sok mindenről gondolkodom, és hálás vagyok, amiért kitartotok mellettem. 2014. június 6-án kezdtem írni a blogot. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi bejegyzést írok közel két és fél év alatt. Most elég jól vagyok, és ebben jórészt szerepe van az írásnak is. A lelkesedés indította ezt a blogot, szerettem volna megírni, hogyan lehet gyógyulni igazán, ha mi is aktívan közreműködünk a gyógyulás folyamatában. Célom most is az, hogy keressem, kutassam, hogyan is lehet jól "megélni" egy betegséget, hogyan lehet együttélni a betegséggel ha már kialakult, és hogyan tudjuk legyőzni a hétfejű sárkányt, a betegséget, hogy egy színvonalasabb életet élhessünk.
Ez a 840. bejegyzésem. Nem azért írom, hogy dicsekedjek vele, sokszor gondoltam rá, hogy életem végéig kellene írnom, vagy legalábbis addig, amíg tudok küzdeni a rossz hatások ellen. Sok mindent határoztam el most, hogy életem végéig folytatom. És, kezdek kitartó lenni, ami nálam nagy szó. Minden változik életünkben. Főleg mi magunk is. Vagy ha nem akarunk változni, lemaradunk. Vissza szeretném olvasni, hogyan is kezdtem a blogot, hogyan formálódtam, és milyen irányba kellene változnom, hogy jófelé vegyem az irányt.
Azt kívánom neked, hogy mindig a jóság, a szelídség, a vidámság és a nevetés vezessen utadon. Szeress ahogy csak bírsz, emlékezz vissza az életedben lévő szépre, minden pillanatodban jelen legyen az álmod, az, amit mindig is álmodtál magadnak. Ne gondolj a gonddal! Ne törődj a tegnappal! Élj a mának, élj a jelenben, és adj hozzá apait-anyait, küzdj egy olyan életért, amire mindig büszke lehetsz, és amire mindig szívesen gondolsz. :)
Utolsó kommentek