Ősszeírtam egyszer, hogy miben változna az életem, ha egymagamban élnék, csak magamra számíthatnék, nem lenne családom, és azt csinálnám, amit éppen kívánnék? Összeírtam egy oldalt, de érdekes módon nem sokban különbözött attól, amit most egyébként is csinálok, ugyanazokat írtam, csak más szavakkal kifejezve. Vagyis, álmaim listáját írtam le, azt, mit is szeretnék csinálni. Mind olyan, amit már most is teszek, csak nem rendszeresen. Lehet, hogy épp ez a rendszeresség hiányzik még az életemből. Semmi rendkívülit nem írtam, pl., hogy körbeutaznám a világot, vagy megtanulnék egy hangszeren játszani, stb. Ez is azt bizonyítja, nem tudok elrugaszkodni a földtől, megszoktam egy bizonyos életformát, és ezt szeretem, nem tudok szélesebb látókörben gondolkodni.
Pedig kellenek a komolyabb célok, a komolyabban vett gondolatok. Egyvalami mindenhol nagybetűkkel kitűnt, meg szeretnék gyógyulni. Csak ekkor tudnék új stílusban fogalmazni, új vágyakat írni, új célokat kitűzni magamnak. Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy meg kell tanulnom álmodozni, és meg is kell tudnom valósítani az álmaimat. Korántsem lenne ilyen életem, ha egyedül lennék, hiszen sok minden van, amit most még nem merek bevállalni. Egyedül több mindent kénytelen az ember lánya tenni, és ráadásul másképp is kell gondolkodni. A legnagyobb tanulság ebből mégis az, hogy aktívabb életet kell folytatnom, és újra kell gondolnom azt a kérdést, hogy valójában mit is csinálnék, ha csak egyedül lennék.
Gondolj bele, sokszor nem is értékeljük amit a másik embertől kapunk. Azt, hogy tanulunk pl. az ő hibájából, és ha jól figyelünk, nekünk már gyerekjáték megtenni olyasmit, amit csak úgy átvettünk a társunktól, ő már kitaposta az ösvényt, nekünk csak végig kell menni rajta.
Az igazság mégis az, ha azt az egyoldalas listát (amit összeírtam) mégis végig tudnám csinálni, nagymértékben változna az életem. Ez azért van, mert még csak egy alacsonyabb szinten mozgok, mindenből csak az alapfokot tudom véghez vinni. Feljebb kell lépnem a lépcsőn, körül kell néznem, és amit ott találok, azzal szembe kell tudnom nézni. Csak így fejlődhetek, és csak ekkor tudnék megállni a saját lábamon.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek