Jön a vihar, jön egy kis lehűlés ebben a rekkenő hőségben. Félek, ha dörög az ég és villámlik. Mégis várom, hiszen új színt hoz az életembe, felélénkülök majd reggelre. Csodás a természet varázsa. Egyik nap még tombol a nyár, másik nap pedig mintha mindent kicseréltek volna. De csak egy kis ideig, amíg újra a Nap veszi át a főszerepet.
Addig rossz, míg készülődik a vihar, ha már benne vagyunk, tudom, hogy egyszer vége lesz, és újra sütni fog a nap. Sok kárt is csinál egy-egy ilyen nyári vihar. Nem mindenki készült föl rá, és van, amikor villámcsapásszerűen hirtelen zúdul le sok eső, és a szél fákat csavar ki a helyéből. Így vihar előtt tudom, hogy egész éjszaka fönt leszek, és várom az eljövetelét. Tudom, hogy a természet hatalmas úr, nincs semmi fegyverünk ellene olyankor, mikor váratlan helyzeteket teremt. Tudom, hogy szükség van rá, mégis megrémíszt a sok dörgés és villámlás.
Régen, mikor még a nagymamáméknál nyaraltam, nagyapámmal mentünk dolgozni a rettentő napsütötte tarlóra, és tudtuk, hogy egész nap kint leszünk a napon. Jött is a vihar, de olyan gyorsan, hogy alig vettük észre. Engem hazaküldött még idejében nagyapám, de hogy ő hogy került haza, nem tudom, de máig az emlékezetemben van ez a nagy vihar. Szerettem a nagyszüleimhez menni, élmény volt segíteni nekik, énekeltem a cseresznyefán, vidáman szedtem a szilvát, kapáltuk a kukoricát, és sok ehhez hasonló vihart éltünk meg, mint ami most is készülődik. Mindig elmondtunk magunkban egy imát, hogy legalább jégeső ne legyen, ne vigye el a termést. És féltünk, amíg el nem vonult a zivatar.
Most is itt ülök, és csak sejtem, mikor fog lecsapni a készülődő vihar. Küldök is gyorsan neked egy dalt, mert még az áram is ki szokott maradni ilyenkor. Hallgasd szeretettel ezt a dalt, és legyél bátrabb, mint most én vagyok. :)
Utolsó kommentek