Hiába is szeretnénk, hogy mások úgy tegyenek, ahogy azt mi elképzeljük. Mindenki más egyéniség, más adottságokkal, más érzelmekkel, más gondolatokkal. Mi sem szeretjük, ha mások mondják meg mit csináljunk, vagyunk már annyira felnőttek, hogy tudjuk, mikor mit teszünk. De önmagunkon változtatni igenis tudunk, és rá is vagyunk kényszerülve, hogy ezt megtegyük, hiszen sohasem fejlődnénk sehova.
A saját érdekünkben kell, hogy változzunk, fejlődjünk a világgal. Vagyis, ha változást szeretnénk az életünkben, legelőször is önmagunkat kell tudnunk megváltoztatni. Milyen sokszor is akarjuk, hogy másképpen történjenek a dolgok. Milyen sokszor vágyunk arra, hogy történjen már valami, mert belefásultunk az életünkbe. Kezdjük hát a változtatást mihamarabb.
Először is fogadjunk el mindenkit olyannak, ahogyan ismerjük, ahogyan megismertük, mert valószínű, hogy nem a rosszabbik arcát nyújtotta felénk. Akivel közös nevezőn vagyunk, szinte minden gondolatunk egy hullámhosszon működik, van úgy, hogy szinte ugyanabban a pillanatban ugyanazt a szót, mondatot mondjuk ki. Ilyenkor könnyű dolgunk van, mert a hasonló a hasonlót vonzza. De ha úgy fogjuk föl a dolgot, hogy az ellentétek viszont kiegészítik egymást, akkor más gondolkodású emberekkel is hamar megtaláljuk a közös hangot. Csak rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk másokhoz.
Hogyan változtathatjuk meg a gondolkodásunkat? Életünk során sok hibát vétünk, és azt gondoljuk, ez nemcsak a mi hibánk. Lehet, hogy így van, de ha megpróbálunk egy új nézőpontot felvenni, megláthatjuk, bizony mi magunk tehetünk a legtöbbet önmagunkért. Nem mindig van lehetőségünk segítséget kérni, de önmagunknak mindig ott vagyunk reggeltől estig. Ha kicsivel kezdjük, kis lépésekkel haladunk, kitartó munkával nagyon nagy eredményeket érhetünk el. Mint amikor napirendet készítünk, vagy bizonyos időintervallumot betáblázunk, hogy miképpen is kellene haladnunk, fel kell boncolgatni az elvégzendő feladatainkat kisebb részfeladatokra. Amikor egy kisebb lépést megtettünk, jöhet a következő, szép sorban egymás után. Itt a kulcsszó a kitartás, mert ha ez megvan, végig tudjuk vinni a célunkat. Tehát, célszerű kis részfeladatokra bontani a napunkat, beiktatni a szükséges változtatásokat, máris könnyebb dolgunk lesz.
Gondoljunk mindig arra, hogy mi mit tehetünk a változásért. Ez a legfontosabb dolog, hogy mi milyen áldozatokat vagyunk hajlandóak hozni a cél érdekében? Ha tényleg fejlődni szeretnénk, be kell látnunk, hogy szükséges a változás, és azt is beláthatjuk, hogy képesek vagyunk erre. Vannak bizonyos elvárásaink önmagunkkal szemben. Sikeresek akkor leszünk, ha ezeket az elvárásainkat maximálisan meg is tudjuk valósítani. És aki józan fejjel gondolkodik, az tudja, hogy változni érdemes, mindig valami új felé kell törekedni. Ha ez az új még ráadásul tetszik is nekünk, akkor hamarosan tapasztalható lesz az átalakulásunk. Tegyünk meg mindent azért, hogy mindig meglegyen bennünk a változásra való igény, és a siker nem marad el.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek