Ritkán nézek filmet a pszichiátriáról, és az elmebetegségekről, de most bekapcsolódtam az egyik ilyen témájú filmbe. A címe Pszichiáter a világ ellen. Minden ilyen film visszahozza a betegségemet, és végiggondolom, hogyan is alakult volna az életem, ha nem lettem volna beteg.
Az idézett film Ronald David Laing skót pszichiáter módszerét vette filmre, amelyben bemutatja, hogy ő hogyan kezelte minden orvosság és mindenféle elektrosokk kezelés nélkül az elmebetegségeket, skizofréniát, depressziót. Írtam régebbi bejegyzésekben, hogy engem is elektrosokkos kezelésben részesítettek, mert csak így tudtak visszahozni a normálisan élők sorába, mert annyira elvesztettem az eszméletemet.
A film egy közösséget mutat be, ahol egymást segítve próbálnak gyógyulni a betegek is, Laing doktor vezetésével. Nem tudom, mi lett volna velem, ha nem kapok elektrosokkos kezelést, lehet, hogy a kórházban feküdnék még mindig, vagy betegebb lennék, vagy nem is tudnék magamról semmit. Azt tudom, hogy milyen hatása van egy ilyen kezelésnek, mindenkire másképp hat, rám szerencsére jól hatott, és még ha éveken át is kellett ebben részesülnöm, azt mondom, megérte, mert itt vagyok, és tudok írni.
Mégis szimpatikus volt a módszer, amit láttam, igaz, nem gyakorolták végül Laing módszerét, de a pszichiátria sokat átvett ezekből az esetekből, és etikailag is más megvilágításba került egy-egy mentálisan sérült beteg megítélése. És ez sokat jelent a betegeknek is szerintem. Ha meg akarod nézni a filmet, kicsit felkavaró, legalább is nekem, mint betegnek. A film igyekszik visszaadni azt az érzést, mikor az elme saját magát gyógyítja, minden gyógyszeres beavatkozás nélkül.
Laingről a Wikipédián olvashatsz bővebbet, én is csak most ismertem meg, azért is, mert a betegségem visszatartott attól, hogy bővebben tanulmányozzam az elmegyógyintézet életét. Pedig de szívesen is néztem volna meg a Száll a kakukk fészkére című filmet is. De a saját érdekemben még nem határoztam el rá magam. Mindig felkavaró egy ilyen film megnézése a számomra, bár sokat is tanulok belőle utólag.
Amiért szóba hoztam a filmet, az, hogy sokat fejlődött a pszichiátria is azóta is, amióta én beteg lettem (30 éve), de az emberek megítélése is sokat változott a mentális betegségekkel kapcsolatosan. És az én gondolkodásom is sokat változott a betegségem első éve és a mostani állapotomhoz képest. Sok jó film van, amit érdemes megnézni, én igaz, ritkán nézek filmeket, de egy-két fimnél leragadok, mint most is. Lehet, hogy épp azért most, mert én is érintett vagyok a betegségben.
Utolsó kommentek