Van, amikor annyira az erőnk végén vagyunk, hogy azt sem tudjuk mit hoz majd a következő lépés. Tudjuk, hogy minden erőnkre szükség van most, mégis alig-alig tudunk valamiből is erőt meríteni. Pedig össze kell tudnunk szedni magunkat valahogyan, különben megáll az élet, nem tudunk tovább haladni.
Léteznek olyan traumák az életünkben, amik annyira legyengítenek minket, minden erőnket elszívják, hogy bármit is csinálunk, azt hisszük, hogy itt a vége, nincs tovább, befejeztük. Nem is lehet tudni, hogy végül honnan lesz bennünk annyi akarás, annyi igyekezet, ami végül megfordítja a sorsunkat és meglátjuk a fényt az alagút végén. Amikor összeomlunk, nem tudhatjuk, mi vezet ki minket a labirintusból. A dolgok kezdenek önálló életet élni, tőlünk függetlenül történik meg valami, ami csak még jobban nehezíti a helyzetünket. Tudjuk, ha most elhagyjuk magunkat, nincs az az erő, ami visszaadja a hitünket.
Biztosan voltál már úgy, hogy kicsúszott a lábad alól a talaj. Ha ilyenkor nincs meg benned sem a tenni akarás és még segítséged sincsen a közeledben, könnyen zsákutcába futhatsz, ahonnan nehéz kijutni. A kisgyermeküket nevelő édesanyákban van meg az az elszántság, ami tovább lendíti őket egyik helyzetből a másikba. Hiába holtfáradtak már, mégis elő tudnak varázsolni egy kis pluszt önmagukból az éjszaka kellős közepén, amikor a kisgyermekük már tizedjére kel fel, mert fáj a pocija, nem tud elaludni. Van bennük energia ahhoz, hogy még egyszer próbálkozzanak az altatással. És a végén sikerül. De addig már szinte ki is világosodik, és újra fel kel kelni, mást kell csinálni, tenni kell a dolgunkat.
Amikor úgy érzed, hogy semmi sem segít, nincs erőd semmihez, akkor veszed észre te is magadon, hogy valahonnan jön egy kis segítség, és elő tudsz keresni magadban egy kis energiát, épp annyit, ami ahhoz kell, hogy újra indulhasson az életed, megváltozhassanak a körülmények. Utólag nem is tudjuk nagyon megmagyarázni magunknak, mi volt, ami segített rajtunk, ösztönösen cselekedtünk, éreztük, hogy van még bennünk egy kis tartalékenergia.
Ha krízishelyzetbe jutsz, érezni fogod, hogy van még kapaszkodó, van még plusz erő, amire számíthatsz. Ha ilyenkor elhagyod magad, és feladod, nem törődsz semmivel, akkor lehet, hogy az utolsó lehetőségedet szalasztod el. Később rájössz, hogy nem is volt annyira megerőltető, amit tenned kellett, egyszerűen érezted mit kell tenned és eszerint is cselekedtél. A vége mondanom sem kell, hogy öröm és boldogság, mert ráébredsz az igazi tartalékaidra, azokra, amikről talán nem is sejtetted, hogy benned lakoznak. Jó, ha tudjuk, hogy mindig van egy kis plusz bennünk, akármilyen helyzetbe sodor is az élet minket.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek