Mostanában sokat emlegetem a változtatás fontosságát. Nem biztos, hogy ez rád is vonatkozik, inkább önmagamnak szeretném megmutatni, hogy létezik az az érzés, amikor már nagyon szükségét érzem a változtatásnak.
És ahhoz, hogy változni tudjak, valóban ahhoz az első legfontosabb lépés az, ha meg tudom határozni, hogy hogyan is jutottam el arra a szintre ahol most vagyok. A szívem mélyén érzem, hogy még nem tettem eleget az induláshoz. Már addig eljutottam, hogy gyakorlatilag letiltottam magam a netről, csak a blogot és a leveleimet nézem meg naponta. Lehet, hogy ez is túl gyakori még, elég lenne hetente belépni az internetre. Sokat változtam, felszabadultabb lettem, több időm van és azt jobban is tudom kihasználni. De mi is vezetett idáig, mi volt az, ami azután kiverte a biztosítékot és változásra kényszerített?
Legfőképpen a betegségem mögé bújtam mindig, amikor valamit is kellett volna tennem. Ez nem járható út hosszú távon, mindenképpen észre kellett vennem, hogy valami nem működik jól az életemben. Volt benne lustaság is, nemtörődömség is, harag is, de legfőképpen gyenge voltam ahhoz, hogy újat tudjak nyújtani akár önmagamnak, akár a társaimnak. Ahogy erősödtem és ahogy vettem észre a hibáimat, úgy kezdett jobbra fordulni a sorsom. Úgy van ez, mint például egy gyulladásnál, amikor már olyan nagy a baj, hogy a gyulladáscsökkentő is csak addig segít, amíg szedem az orvosságot. Azután minden visszaáll a régi szintre és a fájdalom ismét előtérbe kerül. Én is mindig elbújtam, de amikor a veszély elmúlt, azt hittem, hogy már nem vagyok kitéve semmiféle bajnak. Pedig épp azzal, hogy nem vállaltam önmagam, azzal ártottam magamnak a legtöbbet.
Hogy mi verte ki aztán a biztosítékot? Körülbelül az, hogy már nem tudtam úgy élni, hogy valamilyen komfortos érzésem lett volna. Jöttek a feszültségek, nem jól tűrtem a stresszt, és megváltozott a másokhoz való viszonyom is. Ez így összességében már elegendő volt ahhoz, hogy újraértékeljem a napjaimat, a terveimet, a gondolataimat, a tetteimet. Most már rá tudok szólni magamra ha tévútra tévednék. Hamar észreveszem, hogy most változtatni kell valamin. Ilyenkor visszahúzódom egy kicsit és kidolgozom a nyerő stratégiámat. Majd elkezdem ezt a gyakorlatban alkalmazni. És láss csodát, a módszer működik, pillanatok alatt változnak meg számomra értékes információkká olyan beszélgetések, amik azelőtt csak untattak volna. Épp ma szóltam magamra, hogy törődnöm kell önmagammal, mert megint rossz vágányra terelődik az életem. Van, mikor hamar észreveszem mit is kell csinálnom, de van mikor haditervet kell összeállítanom, hogy jól boldoguljak.
Te is fogadd meg a címben írt mondatot és ha észreveszed, hogy valami nem stimmel az életed körül, először gondold végig, hogy hogyan is jutottál el erre a szintre, ami most épp nem tetszik neked. Majd változtass és élj egy sokkal aktívabb életet, mint eddig. :)
Hallgass meg még elalvás előtt egy dalt, és aludj jót! :)
Utolsó kommentek