Fő a jókedv! - szoktuk mondani, de megesik velünk néha, hogy még az a maradék jókedvünk is elmegy, ami pedig szükséges ahhoz, hogy jól tudjunk boldogulni az életünkben. Ha pedig már nincs bennünk semmi optimizmus, a hangulatunk átcsaphat rossz irányba, és ilyenkor jönnek elő a negatív gondolatok.
Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy megmaradjunk a bölcs gondolatainknál, és ne hallgassunk ilyenkor a rossz irányba mutató érzelmeinkre. Mivel érzelmek nélkül nem élhetünk, van, mikor átcsap a hangulatunk rossz irányba, és hirtelen elkap minket a harag vagy a düh valamilyen formája. Ilyenkor kell nagyon vigyáznunk arra, hogy semmilyen rossz szó vagy mondat ne hagyja el a szánkat és ne tegyünk semmi rosszat hirtelen felindulásunkban. Nemcsak magunknak ártunk ezzel, főleg a társaink szenvedik el a mi dühünket, a mi haragunkat. Ha harapós kedvünkben vagyunk, le kell tudni csillapítani a bennünk forrongó érzelmeinket. Össze is veszhetünk másokkal, ha nem vigyázunk a szavainkra, a tetteinkre. Van, mikor nem figyelünk arra, hogy milyen gyorsan megsérthetjük a barátainkat, és a vége az lesz, hogy már csak alig beszélgetünk egymással.
Sokan vannak, akik hirtelen haragszanak meg, át sem gondolva, hogy nekik van-e igazuk vagy sem. Viszont ha mi adunk erre alapot, ha mi nem tudjuk fékezni a nyelvünket, akkor csakis mi vagyunk a hibásak, és nekünk kell helyrehozni amit vétettünk. Sok kimondott rossz gondolat, sok meg nem fontolt tett jellemez olykor minket, és a vége bizony mindig az, hogy csakis mi húzzuk a rövidebbet. Bocsánatot kérni olyan nehezen tudunk, inkább burkolózunk a negatív hatásba, hátha csitul magától is a vihar, amit pedig mi okoztunk.
Csakis a jó irányba érdemes elindulnunk, ha útra kelünk. De vajon meg tudjuk-e ítélni mindig, hogy merre is van a jó irány, merrefelé kellene mennünk? Sajnos sokszor vezet minket a haragos énünk, sokszor vétünk hibákat és olyan nehéz helyrehozni, és megbocsájtani is alig tudunk, ha véletlenül minket bántanak meg. Pedig csak egy kicsi türelemre lenne szükségünk, hogy megfontoljuk mit mondunk ki, és megfontoljuk mit is teszünk az adott pillanatban. Ne hergeljük fel fölöslegesen a társainkat. Néha olyan nagyon szükségét érezzük, hogy érvényesítsük az igazunkat mindenáron. De megéri-e, hogy barátságok mennek tönkre emiatt, és örök harag a vége mindennek? Nem éri meg, ezért kell megőrizni a hidegvérünket még olyan esetekben is, mikor tudjuk, hogy mások szántszándékkal idegesítenek fel minket, mert jókedvüket lelik benne.
Légy mindig előzékeny, légy mindig egy kicsit olyan, hogy hagyod magad, ha úgy látszik, hogy most éppen egy vihar kellős közepébe csöppentél. A viharok mindig elcsitulnak, még akkor is mikor azt hisszük, hogy mindent tönkretettek és mindent elölről kell kezdenünk. Még ha így is van, akkor is legelső dolgunk mindig az kell legyen, hogy megkeressük azt a nyugvó pontot, amiből táplálkozhatunk, ami mindig biztosan áll, és ami biztosíték nekünk arra, hogy a problémás helyzetekben is van még esélyünk arra, hogy a szívünk mélyén rejlő tartalékokhoz nyúljunk.
Küldök neked egy jó kis dalt, ami remélem, hogy megalapozza a jókedvedet mára. Légy mindig elfogadó! :)
Utolsó kommentek