Már sokan lepihentek ma, mások szerint még gyerekcipőben jár az idő. Este fél tíz van, és már annyira megszoktam, hogy ilyenkor "ébredek" fel a legjobban, hogy már fel sem tűnik. Általában éjfélig fent szoktam maradni, sok mindenre elég ez a pár óra még addig. Igyekszem is jól beosztani magamnak.
Sokat hallom és sok helyen is olvasom a neten, hogy megunjuk a "régi" életünket, és egy új életbe vágunk bele, lezárva mindent magunk mögött. Hogyan is történik ez? Éljük a boldog életünket, örülünk, szeretünk, ölelünk, vidámak vagyunk, majd egyszer s mindenkorra ennek vége szakad? Valami megszakad az életünkben, nem tudjuk már ugyanúgy folytatni, ezért új életet kezdünk el, mindent magunk mögött hagyva? Bár ilyen "egyszerű" lenne minden. De nem az. A régi emlékeket nem tudjuk csak úgy a sutba dobni, ezek visszaköszönnek majd az új életünkben is, hiszen amit egyszer átéltünk és kedves vagy kellemetlen érzések kísérték, az mélyen beleivódott a lelkünkbe. Hogyan is hagyhatnánk magunk mögött mindent! Csak szeretnénk magunk mögött hagyni. Tehát a nagy kérdés az, hogyan kezdjünk új életet?
Először is jó, ha barátságot kötünk a múltunkkal, mert csak nagyon kevesen vannak azok, akik hirtelen el tudnak minden rosszat felejteni az eddigi életükből. Ehhez viszont elég jól kell ismernünk magunkat. Ha el tudjuk fogadni önmagunkat a mostani érzelmeinkkel, a régi sebeinkkel, fájdalmainkkal, akkor meg is tudjuk mondani, hogy miért vágyunk annyira egy új, egy jobb, egy szebb életre. És, ha már annyira vágyunk rá, tudjuk-e azt, hogyan is fogjuk kivitelezni mindezt? Nem jutunk-e vissza ugyanoda, ahonnan elindultunk? Jobb mérlegelni mindent, mielőtt végleg döntenénk a további sorsunkról. Sokszor minden hidat felégetünk magunk mögött, szándékosan vagy csak véletlenül. Nem biztos, hogy végül ezt szeretnénk, csak hirtelen fellángolásunkban nem találtunk kiutat.
Ha mégis elhatározzuk, hogy búcsút intünk a múltunknak, legyünk kellően határozottak. Ha biztosak vagyunk magunkban, és érezzük, hogy meg tudjuk csinálni, kezdjük el a valódi életünket. Éljünk minél egyszerűbb életet, mert ezt a legkönnyebb kivitelezni. Teljes tudásunkat kell latba vetnünk a boldogulásunk érdekében. Ne engedjünk semmilyen zavaró szóbeszédnek, vigyük végig az elgondolásunkat, hiszen csakis mi tudjuk, merrefelé is szeretnénk, hogy haladjon az életünk. De azért még mielőtt belekezdünk, kérdezzük meg utoljára magunktól, hogy akarunk-e egyáltalán változtatni. Lehet, hogy csak kicsit idegesek lettünk valamitől, ami most annyira megzavart minket, hogy foggal, körömmel harcolunk egy új életért. Ha nem tudunk kibújni a bőrünkből, lehet, egy idő után visszacsöppenünk a "régi" életünkbe, és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Vajon mi a helyes megoldás? Elfogadni a múltunkkal együtt önmagunkat vagy mindent félredobva belevágni az ismeretlenbe? Én nem tudom a választ, mindenki saját élete formálója.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek