"az élet nem mindig habos torta..."

Előfordul bizony nem is olyan kevésszer, hogy kifutunk az időnkből. Csodálkozunk, hogy az előbb még annyi mindenre volt időnk, most pedig már szinte semmire sem. Valamit valamikor nem jól csináltunk, ezért kerültünk csávába.

Nemsokára felébredsz, de lehet, hogy már velem együtt ébredtél és örülsz, hogy találtál pár órát még reggelig magadnak. Töltsd hasznosan ezeket az órákat, de nyugodtan pihenhetsz is, ha az megnyugtató a számodra. Az aktív pihenés mindig kifizetődik.

Van, mikor kitesszük a szívünket, a lelkünket, beleadunk apait, anyait, mégis másképp alakulnak a dolgaink, mint azt reméljük. Olvasom a citatum.hu oldalon az egyik idézetet, - "Csak akkor fogod fel, valójában mennyire szeretsz valamit, ha az a valami veszélybe kerül." (Tonke Dragt)

A magam részéről igencsak a túlérzékenyek népes táborát képviselem. De egyre inkább fejlődöm. Tesztelhetjük magunkat, ha szeretnénk. Kérdezzük meg magunktól úgy őszintén, hogy "hamar felkapjuk-e a vizet?", és ha a válasz igen, akkor törődnünk kell az érzelmeinkkel.

Mindig tudunk a meglévőnél szebbet, jobbat, tökéletesebbet nyújtani, alkotni, csak elhisszük magunkról, hogy ez nem lehetséges. Amikor pácban vagyok érzelmileg, mindig a jó öreg Természethez fordulok segítségért.

Kezd csendes lenni minden körülöttem. Szerettem mindig, ha csend vett körül. Olvastam valahol, hogy a csend elővarázsolásához is jó sok türelem kell. Nem elég az, ha minden elhalkul a környezetedben, neked kell megtalálni azt a közeget, ahol te is csendben tudsz lenni önmagaddal.

Ebben a rekkenő hőségben aki csak tud, vízpart közelében legyen vagy a jól beárnyékolt szobában, mondjuk épp ezt a blogot olvasva. Mindenképpen hozd magad megfelelő komfortba, érezd, hogy ami most körülvesz, az mind érted van, neked szeretne jót.

Bizony, hogy így van! Minden este amikor közeledik az éjfél, megnézem a blogot. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy rögvest írok is neked. Már annyi mindent osztottam meg veled, hogy a lelki barátom vagy, szinte ismersz már úgy kívül, mint belül.

Míg kicsik voltunk, úgy fejlődtünk, hogy egyre többet ismételtük ugyanazt a dolgot. Így tanultuk meg, hogy ügyesebbek vagyunk minden egyes próbálkozás alkalmával. Legtöbbször a szüleinket utánoztuk, akiktől a legtöbbet kaphatjuk életünk során.

Kifáradtam. Van, amikor egy idő után besokallunk, ilyenkor csak egy jóízű alvás segít. Egy ideig nem tudtam mi bajom van. Tettem a dolgom, de közben a szervezetem kimerült. Csak most jöttem rá, hogy ami kikészített, az maga a stressz, a láthatatlan méreg.