Olyan jó, hogy már érzem, amikor a stresszes helyzetből kijövök! Könnyű beleesni egy rossz közérzetbe, sok minden történhet, amit negatívan élünk meg és már benne is vagyunk a mély gödörben. Nálam is vannak ilyen periódusok, amiket nem tudok legyűrni, de most egy idő óta tapasztalom, hogy mikor van már vége egy-egy stresszes hullámnak. Egyszerűen megnyugszom ilyenkor, és visszatalálok az ideális énemhez.
Olyan szuper érzés, mint amikor boldog valaki, vagy sikerélménye van valamiben. Egyszerűen jó átélni. Érezni a gyógyulás, a javulás minden örömét, azokat a pillanatokat el nem lehet felejteni. Ugye amikor stressz ér minket, ahogy mondani szokták, vagy felvesszük vele a harcot vagy meghátrálunk, elmenekülünk. No, ezt a szuper érzést, ami akkor jön, ha elmúlik a stressz, szintén csak akkor lehet érezni majd, ha szembeszállunk a stresszel és végigéljük azt a folyamatot, ameddig ez eltart. Jó esetben ez nem sok idő, és elmúlik a stresszérzésünk, amit felvált a nyugalom, a béke, a gondtalanság és az öröm. Ezért éri meg szembenézni a stresszel, mert amit azután kapunk, amikor már elvonult, az fenomenális érzés. Ha elmenekülünk a harc, a csata elől, frusztráltak leszünk tovább is, nem oldottuk meg a gondunkat. Sokféleképpen lehet egy problémát megoldani. Nekem most például egy megerősítés segített, hogy kilábaljak a depressziós fázisomból. Nagyon magam alatt voltam a napokban, de ez a megerősítés, amit kaptam egy levélben, ez pont a legjobbkor jött, és távozásra kényszerítette a stresszes helyzetet, megszűnt létezni tulajdonképpen. Persze általában magam gyártom a problémákat, most is ez volt, mint utólag kiderült, és nagyon örülök, hogy átélhettem azt a szuper érzést, hogy minden egyszerre könnyebb lett, mintha minden gondomat elfújta volna a szél. :)
Mindenre van megoldás, ha sikerül megfelelő közeget teremtenünk a javulásnak. Mindenre van megfelelő gyógyír, csak nem mindig látjuk a fától az erdőt. Én is így jártam, és tanulok minden egyes ilyen helyzetből. Gondold el, mi lett volna, ha nem szűnt volna meg a problémám? Mit tudtam volna tenni? Semmit, mert csak hagytam volna sodorni magam az árral. Köszönettel tartozom annak a lánynak, aki megoldotta helyettem a gordiuszi csomót, és új színt varázsolt az életembe. Az ő megerősítése, az ő levele volt az, ami megszüntette a nyomasztó stresszt most az életemben. Ezer hála és köszönet érte! :)
Amikor betegek vagyunk vagy épp nem vagyunk jó passzban, nem mindig tudjuk mit kell tennünk ahhoz, hogy jobbá váljon a hangulatunk és gyógyulni tudjuk vagy megoldódjanak a problémáink. Szerencsére mindig akad a környezetünkben olyan személy, aki gondoskodik arról, hogy ne sodródjunk le a lavinával, mint egy hógörgeteg. Gondolkodj el ezen, lehet, hogy nincs szükséged most segítségre, de jól jöhet valamikor, ezért becsüljünk meg mindent és mindenkit a környezetünkben, mert bármikor fordulhat rosszabbra is a napunk.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek