Nagyon csalós a fenti kérdés, hiszen olyan sok behatás ér minket napról napra, percről percre, hogy valóban nem is tudjuk rá a választ hirtelen. Ezek a behatások lehetnek környezetbeli, de másféle (pl. érzelmi) behatások is.
Az, hogy a környezetbeli hatásokkal milyen viszonyban vagyunk, mindig egyedi, mindenki másképp reagál rá. Az érzelmi és egyéb más behatásoknál, lehet, hogy tudunk annyira uralkodni magunkon, hogy intelligens módon kezeljük őket. Én különösen vizsgálgatom az érzelmek szerepét a saját kis életemben, mert észrevettem, hogy nagy mértékben tudják befolyásolni a közérzetemet. Sok esetben saját magunk sem hisszük el, hogy miképpen is viselkedtünk egyes helyzetekben, és én ezt annak tulajdonítom, hogy az érzelmeink nagy hatással vannak ránk, ami a viselkedésünkben is meglátszik. Lehet, hogy olykor-olykor tudjuk fékezni magunkat, de az érzelmek nagyon ravaszak tudnak lenni, és teljesen átformálhatnak minket. Így nem csoda, ha mások furcsán néznek ránk, amikor kiborulunk, vagy ok nélkül sírva fakadunk. Az érzelmeink nagy irányítók tudnak lenni, ezt elkönyvelhetjük magunknak.
Ha szoktál a neten fórumokat olvasni, olyan összeszólalkozásnak is tanúja lehetsz, hogy te magad nem is érted, mi késztette a hozzászólókat egymás lejáratásához. Valami, vagy valaki nem tetszik nekünk az életünkben, és erre úgy reagálunk, hogy a másik felet tüntetjük fel bűnösként. A másik fél sem hagyja magát, így nem csoda, ha összezördülés lesz a vége. Nem tudtak parancsolni az idegeiknek, nem tudták uralni az érzelmeiket. Az érzelmeik, a hirtelen indulat vezette őket. Nem mondom, hogy mindig az érzelmek a fő irányítók, de nagyon sok esetben igen, ezért nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan is uralkodhatnánk rajtuk. Amikor valaki nagyon bizonytalan valamiben, sokszor hagyatkozik mások véleményére, mert nem tudja, hogy az, amit ő gondol, az helyes-e vagy sem. Ha mások irányítanak bennünket, oda az önállóságunk, és bizonytalanul még több stressz érhet minket, mint egyébként. A saját hatásunk alá kell vonni a bennünk kialakuló érzelmeket, és ezt naponta jó ha gyakoroljuk, mert olyan cselekedetekre késztethetnek minket, amiket egyébként meg sem tennénk, ha magabiztosabbak lennénk. Kontroll kell minden felett. Ha nincs önkontrollunk, akkor a bizonytalanságunk sokkal hamarabb kialakul. Egy bizonytalan ember pedig ki van szolgáltatva mások rosszindulatának is.
Környezeti hatás mindig fog érni minket, nem tudjuk kikerülni. Annyit azonban tehetünk, hogy nyugodt életstílust alakítunk ki magunknak, ahol a bölcsességünk, a belátóképességünk, az ítélőképességünk mind ellenőrzés alatt vannak. Tudunk kellő vérmérsékletet tanúsítani olyankor is, amikor például vészhelyzetben, veszélyhelyzetben vagyunk. Ilyenkor dől el, hogy tulajdonképpen milyen fából is faragtak minket. Megállunk-e a saját lábunkon, vagy már kis félreértéskor is esetleg támadóan lépünk fel másokkal szemben? Az, hogy mikor mit lépünk, mikor hogyan viselkedünk, nagyrészt tanulható, és gyakorolható is. Nem mindegy, hogy mi mit gondolunk önmagunkról. Ha biztosak vagyunk a döntéseinkben, határozottak vagyunk a cselekedeteinkben, és tudatosan törekszünk arra, hogy jó minőségű életet éljünk, biztosak lehetünk benne, hogy az életünk nem fog vakvágányra sodorni minket. Nem szabad megengedünk, hogy az érzelmeink, vagy bármi más átvegyék az irányítást az életünk felett!
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek