Sokszor el kell válnunk attól, akit igazán szeretünk, és kénytelenek vagyunk nélküle élni egy kis ideig. Amikor újra találkozunk, szinte a mennyországban érezzük magunkat, az örömünk határtalan.
Én mindig pityergek, ha el kell búcsúznom egy időre a szeretteimtől, de mindig a címben írt dalszöveg jut eszembe, és akkor már tudok egy kicsit mosolyogni is. Nem is szabad elkedvetlenedni, hiszen az élet úgy szép, ha teli van kalandokkal, utazásokkal. Ha nehéz is a szívünk, ne tetézzük még tovább szomorúsággal, mert hiszen semmi sem tart örökké, így az elválás után mindig eljön az újratalálkozás is. Ha pityeregsz, ha kedvetlen vagy, nem tudsz olyan jó dolgokra gondolni, mint például a kedveseddel töltött meghitt órák, azok az ölelések, amikor együtt tudtatok lenni.
"Nevess, hisz így szeretlek..." - szól a dalban, és fogadjunk is szót, fogadjuk meg ezt a kérést, mert nevetve szebb a világ, vidáman és kedvesen pedig sokkal boldogabbak vagyunk, mint elszontyolodva. Ha távol vagy, a szíved mindig visszahúz, mindig azokra az élményekre gondolsz, amiket átéltél korábban, és kicsit sajog is a szíved, mert most nincs bennük részed. Ha mindig tudsz mosolyt csalni az arcodra, még akkor is, mikor annyira nehéz a szíved, sokkal könnyebben gondolsz a távol töltött időre, és egy kicsit el is tudod terelni a figyelmedet másra.
Gondolj mindig mindenkor arra, hogy belül olyan a természeted, hogy mindenben meglátod azt a szép pillanatot, amit igazán rejt magában. Gondolj mindig arra, hogy van, aki vár, van aki alig várja, hogy a két karjába zárjon, és átölelhessen. Próbálj nevetni még a csalafinta rossz dolgokon is, hiszen ezek nem azért vannak, hogy téged bosszantsanak, hanem egyszerűen ilyen az életünk, hol jó hol rossz lapokat kapunk a sorsunktól.
Dúdold együtt ezt a dalt az előadóval, és mindig ott bujkáljon az arcodon egy kis huncut mosoly, mert ilyennek szeretnek. :)
Utolsó kommentek