Hát, ennél borzasztóbb dolgot talán el sem lehet képzelni érzelmileg, mint amikor szinte sóbálvánnyá változik valaki, mert vagy beléfojtották a szót, vagy olyasmit hall, ami annyira szíven üti, hogy megszólalni sem tud. Sajnos, nekem többször kellett átélnem hasonlót, és mit is érzünk ilyenkor?
A totális megsemmisülést, a teljes csődöt, olyasmit, amire egyáltalán nem számítottunk. Ez azért van, mert bennünket a jószándék vezetett, ami egyszeriben átcsapott egy borzalmas szócsatába például, amiből mi kerültünk ki vesztesen. Tulajdonképpen elvesztettük az addig jelenlévő kedvességünket, mert gondolkozás nélkül belementünk egy olyan vitába, amire lehet, szükség sem volt. Vitákra szerintem soha sincs szükség, mindent meg lehetne beszélni szépen, intelligens módon, de azok a fránya érzelmi hullámzások, azok mindig közbeszólnak. Csúfondárosan visszavonulunk ilyenkor, pedig nem ez lenne a helyes megoldás, hanem az, hogy tisztázzuk a félreértés okát.
Én személy szerint nagyon utálom a veszekedéseket, a vitákat, mert tudom, hogy mindent magamra veszek, és még amikor nekem is van igazam, akkor is visszavonulót fújok magamnak, és csendesen meghátrálok. Tudom tapasztalatból, hogy a lehető legrosszabbat teszem, és az időre bízom ilyenkor a döntést, de épp ma fogadtam meg magamnak, hogy semmit sem szabad befejezetlenül hagyni. Ez a vitákra is éppúgy vonatkozik, mint bármi másra. Ezért csak javasolni tudom, hogy állj ki magadért, főleg ha olyan szeretett személyről van szó, mint a kedvesed, és mindig tudni kell pontot tenni egy nap végére. Bármi áron.
Egy végleg lefagyott helyzetből is csak a saját jóindulatunk által kerülhetünk ki. Sokszor írom, hogy nem vagyunk tökéletesek, és épp ezért nem szabad engedni, hogy idáig menjenek a dolgok, hogy szó szerint megfagy körülöttünk a levegő. Évekkel ezelőtt még a lelkem is összetört ilyenkor, de biztosan állíthatom, hogy ha nevelgetjük magunkat, és mindig teszünk egy kis lépést a békés megoldások felé, nagyon sokat változhatunk. Nemcsak viták okozhatnak ilyen borzasztó helyzeteket, szinte bármi előidézheti ezt, és épp ez benne a rossz, hogy hirtelen csap arcul valami, amire nem számítottunk. Mindig, minden körülményben nyugodtnak kell tudnunk maradni. Ez lehet az első, amit tehetünk, és a nyugalmat is lehet fejleszteni magunkban, nem jó az a hozzáállás, hogy: - noakkormostjólmegsértődök! -, inkább legyünk békések, türelmesek egymáshoz. Mindig nyugodt szívvel térjünk nyugovóra, és felejtsünk el minden rosszat, ami történt a napunk során. Felzaklatott lélekkel csak forgolódunk álmunkban, és másnap még a tükörbe sem merünk nézni, mert totálisan kimerültünk. Légy mindig belátással másokkal is, és önmagaddal kapcsolatban is. Csak ez az egyetlen járható út!
Gyere, inkább hallgassunk meg egy szép dalt így közel az éjfélhez, mert az idő az vészesen fogy, amit még alvással tudunk tölteni reggelig. :)
Utolsó kommentek