Ha van, amit nem szeretek az életemben, az mindenképpen az, hogy beteg vagyok, beteg lettem, és gyógyíthatatlan beteg vagyok. Ez minden napomra rányomja a bélyegét. Régebben amikor felébredtem, egyből a szívembe szúrt az érzés, hogy - igen, a mai nap sem lesz jobb mint az előző volt -, zavaros, rosszkedvű voltam. Mára ez már szelídült egy kicsit és tudok már jókedvűen ébredni, és nem alszom zaklatottan.
Elhatároztam, hogy új életet kezdek, számot vetek az életemmel, és felülkerekedek minden rossz érzésen. Már írtam egy kicsit róla, hogy egy könyv utasításait követem, tulajdonképpen egy naplót írok magamnak, és maga az írás fog segíteni kilábalni a gyötrelmekből, amik néha előfordulnak az életemben. Jól kikérdez a könyv, és igencsak őszintén kell válaszolnom, ha meg szeretnék szabadulni a régi rossz beidegződéseimtől. Nem siettetem a dolgot, szépen sorban csinálom a gyakorlatokat, és inkább intem türelemre magam, mintsem kapkodok összevissza. Muszáj megtennem ezt a lépést, mert már nagyon unom, hogy csak nagyon keveset tudok megcsinálni a napi feladataimból. Ez azért az idősödésemnek is köszönhető, de mégis, annyira még kell legyen energiám, hogy mindent egyedül végezzek el, amit felírtam magamnak egy napra. A cél ugye a gyógyulás maga, és még ha gyógyíthatatlan is a betegségem, azért lehet új színt vinni az életembe, és arra igyekszem törekedni, hogy nyugodt, békés, örömteli és jókedvű életet élhessek ezután. Már a kezdetekhez képest azért igencsak javult az állapotom, de mégsem érzem azt a pluszt, amit illene, ha gyógyulok. Fel kell tárni a régi sebeket, őszintén le kell írnom, hogy milyennek tartom most magam, mi bánt és mit szeretnék elérni az életemben. Én nagyon hiszek az írás gyógyító hatásában, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Már ott tartok, hogy felsoroltam, mit tartok rossznak az életemben, és én milyennek is érzem magam, mire vagyok büszke, és miben tudnék változni.
Ha jön egy gondolat, egy ötlet, egy ihlet, egy érzés, azt mindjárt le is írom, és mivel hamar munka sosem volt jó elven, mindig vissza-visszatérek ezekhez az ötletekhez, érzésekhez, amik befolyásolni fogják a sorsomat, remélem a jó irányba. Az még nagyon feltűnő, hogy amikor rossz érzéseket kell kiírnom magamból, akkor dől belőlem a szó, de amikor pozitív irányban kell gondolkodnom, akkor megáll a tudományom, nem sok pozitívumot tudok még mindig felsorolni magamról. De visszatérek rá, és addig nem is lehet tovább haladni, amíg meg nem csináltam egy leckét. Hosszú folyamat lesz, de a türelemé lesz a legnagyobb főszerep ebben a gyógyulási folyamatban. Remélem, hogy folyamatosan jól fogok haladni, és egyre vidámabb napjaim is lesznek, és produktívabbak is nemkülönben.
Ha sikerül, majd beszámolok hogyan is jutok egyről a kettőre, igencsak nagy elvárások vannak részemről ezzel kapcsolatban. :)
Küldök egy dalt neked, vigyázz magadra! :)
Utolsó kommentek