Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor meg kell hogy valljam, nem mindig lehetett szóra bírni engem, aminek a hátulütője az, hogy mások nem értik, mi a szándékod, mit szeretnél, mire van szükséged, meg egyáltalán mi a csudáért nem szólalsz meg. A betegségem magával hozta azt, hogy nem tudtam megnyílni az emberek előtt, ezért jól bezártam magam a négy fal közé. Azóta már változott a helyzet, sokkal nyíltabb vagyok, lehet, sokszor nyíltabb, mint kellene.
Szóval a nagy harci feladat az, hogy beszélgessünk egymással minél többet, mert csak így tudunk egy jó életet élni. Lehet, a barátnődnek épp most van szüksége rád, vagy éppen fordítva, és ezt csak egy jó nagy beszélgetéssel lehet megoldani. Nagyon leszűkült a beszélgetésünk arra, hogy a telefonunkon chat-elünk, az internetet használjuk arra, hogy megtudjunk a másik társunkról valamit. Amikor nincs más lehetőséged, nyilván ez a megoldás, de egy jóízű beszélgetés az mindent überel, mert akkor látod a társad szemében az érdeklődést irántad, látod a mosolyát, a szép szemét, a pillantását, a gesztusait. Nem lehet mindenkit megismerni pusztán azzal, hogy látjuk őt, el kell beszélgetnünk egymással, ilyenkor derül ki, hogy kit mi is érdekel a nagyvilágban.
Amikor látsz valakit, akit szeretnél jobban megismerni, nyilván az első, ami beugrik ilyenkor, hogy - de jó lenne megismerkedni vele. Ha nem veszel erőt magadon és nem nyílsz ki a másik ember előtt, akkor csak egy szép emléked marad a társadról a szívedben, de ha hajlandó vagy mindazt megosztani vele, ami téged foglalkoztat, amire te vágysz a legjobban, akkor máris közelebb kerültök egymáshoz. Én amerre csak járok, mindenhol telefont pötyögtető emberekkel találkozom, akár váróteremben vagyok, akár az utcán sétálok, még a biciklin is tudnak mobilozni egyesek. Én nem vagyok ennek a híve, hiába is minden modern technika, egy jót beszélgetni valakivel csak úgy lehet, ha szemtől szembe vagyunk egymással, egy légtérben.
Beszélgessünk! Beszélgessünk! és Beszélgessünk! Nincs más mód arra, hogy meg tudd értetni magad másokkal. Élményszámba megy egy klassz kis beszélgetés, aminek ugye mindig van folytatása is, legtöbbször. Hidd el, hogy így van, mert én sokáig éltem begubózva, a négy fal volt minden társaságom. és Nem élveztem benne semmit!
Legyél mindig kíváncsi a társadra, adj önmagadból is mindig annyit, amennyit csak tudsz, és legyen mindig mondanivalód! Csak a jó kommunikáció viszi előrébb az életünket is. Aki nem érti ezt meg, magára fog maradni, és egyedül kószálni a nagyvilágban, szinte lehetetlen. Bírd szóra a hallgatag társaidat is, olyan kincsek rejtőzködnek bennünk, hogy kár veszendőbe hagyni azokat az élményeket, amiket csak a beszélgetés hoz felszínre. Ha nincs más módod, telefonálj, nincs abban semmi rossz, de ne menjen önmagad rovására az egész.
Hallgass meg egy dalt, és délután már folytasd úgy a napodat, hogy meghívod egyik társadat magadhoz, és beszélgessetek egy jót! :) Élvezd a vasárnapot, nincs még hétfő! :)
ui.:
"Meghívlak egy kávéra...
Vagy egy sétára. Egy beszélgetésre. Igen, meghívlak. De nem kávéra, nem sétára, nem beszélgetésre. Sokkal többre.
Az életre."
(Csitáry-Hock Tamás)
Utolsó kommentek