Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor már nem bírjuk cérnával, minden idegszálunkkal csak a pihenésre vágyunk, mégis akadnak még tennivalók számunkra, amik nem tűrnek halasztást. Ilyenkor lehet, hogy bedobjuk a törülközőt sokszor, mondván, megvár holnap is a dolog, nem foglalkozom vele ma már többet.
De van az a helyzet, amikor muszáj megcsinálni mindent körülöttünk. Ilyenkor akkor is folytatni kell amibe belekezdtünk, amikor már fogytán az erőnk. Nehéz ezt elfogadni, mégis valamit ki kell találni, hogy végezzünk a feladatunkkal. Úgy kell hozzáállni a dologhoz, hogy - senki sem teheti meg helyettem, amit nekem kell! Ilyenkor kell valamilyen ösztönzőerő, de vajon mi lesz az? Mit tudunk ilyenkor kitalálni? Nálam ilyenkor az a válasz, hogy - a családért csinálom és önmagamért, és a szeretet visz tovább az utamon. - Ez a mondat megnyugtat és új erőt tudok szerezni magamnak még arra az időre, amire muszáj, hogy jusson. Biztosan kifáradok, nehéz lesz megcsinálni, de túl kell esni rajta és aludni is jobb kedvvel megyek. :) Olyan gyorsan elalszom már ugye ilyenkor, hogy még ágyúszóval sem lehet felébreszteni. Fáradt voltam, de jóleső érzés töltött el, mert megtettem a tőlem telhető legtöbbet. Valahonnan mindig elő lehet varázsolni egy kis plusz erőt ahhoz, hogy folytatni tudjuk azt, amit muszáj befejezni még aznap. A család és önmagam! Erre gondolok mindig.
Azt olvastam valahol, hogy embernek lenni melós dolog. Ez egy kicsit fura meghatározás, de jól kifejezi, hogy mindig kihívások elé vagyunk állítva. Ha van elég akarat bennünk, és tudjuk, mikor mit csinálunk, mikor mit kell csinálnunk, akkor sokkal könnyebben fogunk mindenhez. Amit meg kell tennünk, az gyakran fájdalmas és nem túl örömteli, ezért nem tesszük meg. Keressük a kifogásokat, hogy mit miért nem muszáj megtennünk pont ebben a pillanatban. Kerüljük a fájdalmat, mert jobb érzés, könnyebb feladni valamit, mint megküzdeni érte, tehát feladjuk.
Lehetne vitatkozni azon, hogy ilyen esetben, amikor már jártányi erőnk sincsen, akkor mi is a teendő? Állj le, gondold át az előtted álló lehetőségeket és vedd számba, hogy mit veszítesz azzal, ha most feladod az álmodat, a célodat, azt, amire vállalkoztál. Ha úgy döntesz, hogy nyugodt szívvel kelsz fel reggel, ha kihagyod az életedből ezt a megpróbáltatást, akkor nyugodtan feküdj le aludni, mert másnap nem lesz semmilyen lelkiismeret furdalásod emiatt. De ha találsz magadban még elég ösztönző erőt ahhoz, hogy végigvidd az elhatározásodat, akkor folytasd, mert biztosan lesz energiád a végsőkig. Ne haragudj magadra, ha nem sikerül, de próbálkoztál, és megtetted amit önmagadtól elvártál. :)
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek