Nem tudom, esetleg sejtem, hogy mindenki érezte már úgy, hogy padlót fogott. Vagy érzelmileg került ilyen helyzetbe vagy másként, de szerintem már a legtöbb ember átélt olyan helyzetet, amikor úgy érezte, hogy most a nulláról kell újraépítkeznie. Az Internet teli van olyan tanácsokkal, hogyan is építsd fel újra önmagad, az életedet, hogyan kell szinte a semmiből újra várat építeni. Sokan be is dőlnek egy-két ilyen hasznosnak vélt tanácsnak, és már fizetik is be a tagdíjat a tanfolyamra, ami majd kihúzza őket a csávából. A végén meg csodálkoznak, hogy semmire sem jutottak, csak jó sok pénzt öltek bele olyasmibe, amiből nem tanultak semmit. Hol lehet itt a hiba?
Számos hírességről, híres emberről olvastam én is a könyvekben, hogy képesek voltak újrakezdeni az életüket még akkor is, ha ez nemcsak egyszer-kétszer történt meg az életükben, hanem szinte folyamatosan. Vannak ilyen emberek, akik jók abban, hogyan is kell elölről kezdeni mindent. Az életünk sokszor nem kímél minket, olyan csapásokat mér ránk, hogy alig tudjuk ép ésszel mindezt felfogni. Mit is jelent valóban a nulláról kezdeni az életünket és hogyan is valósítsuk ezt meg?
Amikor kicsúszik a lábad alól a talaj, összezavarodsz hirtelen, nem tudod elsőre hol is vétettél hibát. De padlón vagy, ez nem vitás, és lehet, nemcsak érzelmileg viselt ez meg téged, hanem anyagilag is, ami így együttvéve a teljes csőd, amit nagyon nehéz elviselni, felállni és újrakezdeni pedig sokszor lehetetlenség. De azokban az emberekben, akikről én is olvastam a könyvekben, bennük valami furcsaság van, amitől ők mások mint a többi ember, ők hisznek abban, hogy legalulról is újra lehet építkezni, akárhányszor is kerülnek ilyen helyzetbe. Valószínű, hogy kell egy kis idő, amíg összeáll a kép, hogyan is lehet a padlóról felállni újból és hogyan lehet újra vidámnak lenni, hogyan lehet újra jókedvűen beszélgetni, és dolgozni is. Ha önmagamat nézem, és visszaemlékezem, hogy hányszor kerültem szorongatott helyzetbe, rá kellett jönnöm, hogy volt benne részem, hogy ez mind így sikerült. Valószínű, hogy az esetek többségében nem mások idézik elő a sorscsapásainkat, hanem saját magunk is okozói lehettünk ennek, még ha nem is teljes mértékben. Akik padlóra kerülnek és onnan képesek felállni, őbennük van valami megfoghatatlan belső biztonság, amivel mindig bíznak az életükben, tudják, hogy a holnap az mindig tartogat valami újat és szebbet a számukra. Vagyis, nem ragadnak le a pocsolyában, hanem olyan erőt tudnak elővarázsolni valahonnan, ami képessé teszi őket arra, hogy újrakezdjenek matekozni, tervezgetni, osztani, szorozni, hogy összeálljon a kép, ami egy szebb jövőt tartogat a számukra. Mit jelent nulláról újrakezdeni? Azt, hogy tudod magadról, hogy van benned elég erő ahhoz, hogy bármit bármikor képes vagy újra megcsinálni, még ha századjára is fogsz bele ugyanabba. Kezded elölről, csinálod, nem állsz meg, folytatod, újrakezded, csinálod, nem állsz meg, folytatod, és így tovább egészen addig, amíg újra elmondhatod, hogy sínen vagy. Mindenki képes újraépíteni az életét. Még akkor is képes erre, ha tényleg a nullán van, és úgy érzi, hogy semmi sincs, ami vagy aki támogatná őt ebben a folyamatban. Lehet, és biztos is, hogy nem önszántunkból kerültünk a padló szintjére, és lehet, rá vagyunk kényszerülve, hogy folytassuk, újrakezdjük az életünket, de mindenki képes erre, mert aki nem képes erre, ő végleg mindent felad és nem lát reményt semmire sem. Én is mindig kénytelen voltam újrakezdeni. Nem esett jól, sőt, kifejezetten rosszulesett, de csinálnom kellett, mert ott volt a két pici gyermekem, nem mondhattam azt nekik, hogy nincs jövőnk, nincs tovább, élni kellett úgy ahogy éppen akkor tudtunk. Volt hogy jobban sikerült ez, de volt, hogy tényleg nagyon magam alatt voltam, és segítséget is kellett kérnem, de ez nem baj, a lényeg abban volt, hogy mégsem adtam fel én sem soha a küzdést, mert mindig volt miért küzdeni, mindig volt miért élni és újraépíteni az életemet. És így gyógyultam is, hogy folyamatosan újrakezdtem, és újrakezdtem, és újrakezdtem, ami azért segítette a gyógyulásomat, mert gyakorlottá tett engem sok mindenben, nem kellett mindig mindent a legelejétől csinálnom, volt, amit ugye útközben már megtanultam, begyakoroltam, és így legközelebb már sokkal könnyebb dolgom volt. Ezt nevezhetjük a gyógyulás folyamatának is, és hálás kell legyek ezért a sorsnak, mert sok olyan dologra tanított így meg, amit máskülönben soha az életben nem tanultam volna meg.
Szóval lehet és kell is a nulláról újraépítkezni, elkezdeni valamit, amiről kezdetben még csak sejtjük, hogy hová vezet, de a szívünkben érezzük, hogy az irány az jó és tudjuk is merrefelé induljunk el. :) Hallgass meg egy szép dalt, hallgasd sok szeretettel! :)
Utolsó kommentek