Reggel, mikor felébredsz, már süt a nap. Talán észre sem veszed. A kávéd már ott van az asztalodon. Lehet, fel sem tűnik. Dühös vagy, de egy mosoly hirtelen jókedvre derít. Átérzed a jelentőségét? Beteg voltál, s hamar meggyógyultál. Ezt bizony, olyan természetesnek veszed, hogy alig csodálkozol rajta. Féltél, de egyszerre csak minden olyan szép lett. Vajon eljutott-e a tudatodig, hogy miért is? - Miért veszünk annyira természetesnek mindent, miért nem tűnik fel, ha valami csodálatos dolog történik nap mint nap az életünkben?
Talán túl elfoglaltak vagyunk, vagy a figyelmünk kalandozik el, vagy túl gyorsan csinálunk mindent és ezért nem tűnik fel, ha már korán reggel a napocska cirógatja az arcunkat. Vagy épp ezért nem vesszük észre a kikészített kávét, és a sok-sok ölelést, amit nap mint nap kapunk. Pedig mi is ugyanezt tesszük másokkal. Mi is igyekszünk figyelmesek lenni, igyekszünk gyógyulni, meg igyekszünk mosolyt csalni mások arcára. De! Miért nem tudatosul ez a fejünkben, ez a sok-sok jó, ami körülvesz minket és az a sok-sok jó, amit kapunk másoktól mi is? A figyelmünk csak egyirányú? Amikor mész az utcán, fel sem tűnik, hogy az emberek, akikkel találkozol, ők vajon milyen érzelmi állapotban is vannak éppen. Lehet, túlságosan is a saját problémád foglalkoztat, hogy észrevennéd ezt. Pedig csak fel kellene emelned a fejed és szemtől szembe látnád azokat az arckifejezéseket, amikből tudnád, hogy reggel ki hogyan is ébredt fel. Mérges, vagy éppen kirobbanó formában van? Törődünk-e a külvilággal eleget vagy törődünk-e a barátainkkal eleget? - Sok-sok megválaszolatlan kérdés, ami nem kellene hogy az legyen. Igen! A napocskánk minden reggel megsimogatja az arcunkat ébredéskor. Igen! Van valaki, aki kikészíti a kávénkat az asztalra. És! Megölelnek minden reggel és este is, amikor elmegyünk otthonról és amikor hazaérünk fáradtan és elcsigázottan. Jól is esik mindez, de vajon felfigyelünk-e erre minden nap? Remélem, hogy igen! Mert annyi minden van, ami mellett simán elmegyünk, minden odafigyelés nélkül. Pedig a dolgok azok megtörténnek. Csak túlságosan fáradtak vagyunk, túlságosan félünk, túlságosan betegek vagyunk, s így az élet szépségére nem figyelünk eléggé. Pedig észrevehetnénk a virágot az asztalon, ami mindig díszíti a lakásunkat, észrevehetnénk a tengernyi csillagot a tiszta égbolton, amikor este felnézünk az égre, de észrevehetnénk a kedves szavakat, amiket napközben hallunk, és észrevehetnénk a törődést, amit kapunk nap mint nap. Egy cseppnyi figyelemre lenne csak szükség, egy kis rááldozott időre, egy kis belső megérzésre van csak szükség, hogy szebb és örömtelibb lehessen a körülöttünk élők élete is és a sajátunké is. A lehetőség azonban mindenki előtt ott van, és sohasem késő felfigyelni valamire, ami történik a közelünkben. Ha megvan benned a hajlandóság erre, akkor holnap reggel már nem hiába ébreszt majd fel lágy sugaraival a szépséges napocska. Már észre fogod venni, hogy miért is mész olyan örömmel dolgozni, és észre fogod venni, hogy miért is mész haza sok-sok szeretettel a szívedben. Észre fogod venni a pillanatok varázsát, észre fogod venni, mennyi minden történik veled nap mint nap, ami mellett eddig simán elmentél. És, ezért lesz már más a holnapi napod, a reggeled, az estéd, és ezért fogadod meg magadnak, hogy ezentúl másképp figyeled a nap történéseit. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek