Hát, az alvásomból nem lett semmi, de amíg néztem a plafont, addig volt időm gondolkodni. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért nem sikerülnek néha a terveim. Próbáltam más szemszögből megközelíteni több tervemet is, és elkezdtem gondolkodni. Azon gondolkodtam, hogy ha például még egyszer születnék, és ebben a helyzetben találnám magam, mint most vagyok, akkor mit tennék?
Mit tenne a másik énem, az az énem, akit okosabbnak és bölcsebbnek gondolok magamnál? Vagyis elkezdtem vizualizálni. Különböző helyzeteket vettem górcső alá, és először tudatosítottam a pillanatnyi helyzetemet, majd csavartam egyet a gondolkodásomon, és megkérdeztem önmagamtól, hogyha másmilyen lennék, mondjuk okosabb és bölcsebb, akkor mit tennék ugyanebben a helyzetben? Például takarékosabb lennék, többet gyalogolnék, egészségesebben étkeznék, stb. Ezt persze a mostani eszemmel is tudom, hogy mit kellene csinálnom, de rájöttem ahogy gondolkodtam, hogy kész tények elé kell magam állítani, ha azt szeretném, hogy megvalósuljanak a terveim. Nem szabad csak egy választási lehetőséget hagynom magamnak, a többit mind el kell vetni. Ami marad, az kell hogy legyen a megoldás a problémámra, és tűzön-vízen keresztül kell vinni ezt az elhatározást. Másképp mindig csak kifogásokba botlanék, mindig ott lenne egy könnyebb megoldás, amit inkább választanék a helyes helyett.
Tegyük fel, hogy többet szeretnék gyalogolni. Eddig mindig sikerült ezt ellébecolnom, mindig találtam rá kifogást, hogy miért nem megyek. Most, hogy jobban gondolkodtam róla, rájöttem, hogy semmit sem tettem az ügy érdekében. Nem készítettem ki a gyalogló felszerelésemet, nem állítottam be az órát időpontra, amikor is el kellett volna indulnom otthonról sétálni, egyszerűen hagytam, hogy ne történjen meg az, ami pedig létszükségletem lett volna, mert már így is elég mozgáshiányos vagyok. Ha kész tények elé állítanám magam, akkor az elhatározás ereje elég kellene hogy legyen ahhoz, hogy belekezdjek valamibe. A sétálásnál például elhatározhatnám, hogy reggel 8 órakor elindulok gyalogolni. Ehhez már jóval előbb el kell készülnöm, és mivel tudom ésszel, hogy szükségem van a sétára, még előző nap határozott döntést hozok meg, hogyha felébredek, az első gondolatom mindig a gyaloglás legyen. Tudom, hogy szükségem van rá, így könnyebben fogok hajlani afelé, hogy előző este minden tornacuccot előkészítsek, még esélyt sem adva arra, hogy mást tegyek, mint amit kell. Szóval, kész tények, egy határozott döntés és a cselekvés hármasa meghozza majd az elszántságot is ehhez a tervemhez. Minden mással ez a helyzet.
Képzeld el, hogy te vagy a jó tündér, és minden kívánságodat tudod teljesíteni. Mit csinálna a jó tündér olyan helyzetben, amikor kifogásokat keresel egy célodhoz? Miben lenne más? Mit gondolna a kívánságodról? Megvalósítható lenne vagy sem? Miben kéne mást tenned, mint amit most teszel? Mit változtatnál magadon? Milyen gondolatok járnának az eszedben? - Nézd kicsit kívülről magadat, és próbáld megítélni, hogy melyik megoldás a jobb? A tiéd vagy amit a jó tündér ígér neked? Bújj bele az ő bőrébe, és viselkedj úgy, ahogyan ő tenné! Tegyél mindent úgy, ahogy a jó tündér tenne! Gondolkodj az ő eszével, az ő fejével! És! Cselekedj is úgy, ahogy a jó tündér cselekedne! Csak próbáld beleélni magad egy másik szerepkörbe, olyanba, ami jó változást hoz el a számodra! Ha így teszel, könnyebben rátalálsz a megoldásra. Állítsd magad kész tények elé, tegyél egy határozott döntést, és cselekedj is ilyen módon. Meglátod, hogy sok okos döntést fogsz így meghozni! :)
Hallgass meg egy dalt, és ébredj szeretettel a szívedben! :)
Utolsó kommentek