"az élet nem mindig habos torta..."

A kérdés az, hogy: - miről vagy hajlandó lemondani egy boldogabb élet reményében? Mi az, amit nyugodt szívvel a sutba dobnál, csak azért, hogy boldog lehess és örömteli életed legyen? - Ilyenkor mindenki azt válaszolja rögtön, hogy: - természetesen bármiről képes lenne lemondani. -, de ez a valóságban nincs így, ez így nem működik, a gyakorlat ezt bizonyítja.

Számtalan dolgot teszünk meg egy nap alatt, és hogy ezek közül a dolgok közül melyek lesznek hasznosak ránk nézve, az attól is függ, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk. Sok évi tapasztalat mondatja azt belőlem, hogy nem éri meg semmi más, csakis az, ha minden erőnkkel csakis a jóra törekedünk. A jó dolgok mindig is jót hoznak magukkal, ezt mindenki észrevette már biztosan. Épp ezért éri meg optimistán élni, épp ezért éri meg, hogy mindig a jó felé fordítsuk a gondolatainkat.

Hát, beleestem abba, amibe olyan nagyon nem szerettem volna, és halvány fogalmam sincs róla, hogy mitől jött ez elő nálam. Nem is tudom jól szavakkal leírni. Örömtelenség, a megelégedettség hiánya, esetleg kiégés, de lehet, "csupán" egy nagyfokú depresszió előjele lehet mindez.

Biztosan csak én lébecolom el az időmet néha, de mindig belefutok az időzavar problémájába. Ha te is jártál hasonló cipőben, azt ajánlom most első körben, hogy olvass! Ugyanis egy könyvet szeretnék neked ajánlani az időbeosztásról. Ugye a huszonnégy óra az huszonnégy óra! Se több, se kevesebb! Ennyi egy napunk, ezzel kell jól gazdálkodnunk.

Hogy milyen kedvünk van egy nap, ez sok mindentől függ. Olyan behatások érnek minket egész nap, amit vagy jól tudunk kezelni, vagy sem. Sokszor írtam én is, hogy minden nézőpont kérdése, attól függ sok minden, hogy milyen a hozzáállásunk egy-egy dologhoz. De ha a helyzet olyan, amibe éppen belecsöppentünk, amire tulajdonképpen csak egyféle reakció valószínű, akkor hiába is mondogatjuk magunknak, hogy - jól van, nyugi, nem kell úgy felkapni a vizet! -, úgy reagálunk, ahogy abban a pillanatban érezzük magunkat.

Amikor az embert trauma éri, egyáltalán nincs fogalma róla, hogy mihez is kezdjen. Ott áll egyedül a problémájával és halvány sejtelme sincs róla, hogy mit csináljon. Egyedül kell feldolgoznia mindenképpen ezt a helyzetet, de képtelen rá, hiszen nincsen rá felkészülve. Ott van egyedül, vagy jó esetben van segítsége, de a problémájával neki kell egyedül megküzdenie, mert nem tudja senki rajta kívül, hogyan is kezelje ezt a traumát. 

Néha belegondolok az elmúlt tíz évembe, azután pedig elgondolkodom a leendő tíz évemen. Próbálom összehasonlítani őket, ami az elmúlt tíz év alatt történt velem, és hozzágondolom, hogy mi fog történni azalatt a tíz év alatt, ami még csak ezután jön. Nem ítélkezem, csak próbálom megfejteni a titkot, hogy miért van az, hogy eddig még sosem terveztem meg úgy istenigazából tíz évet az életemben?

Valamit mindig tartogat egy nap a számunkra. Reggel még ezt talán nem is sejted, de titokban azért reméled, hogy valamilyen titokzatosan szép dolog fog veled ma történni. Eszedbe jut sok minden, a gondolataid időnként elkalandoznak, s eszedbe jut egy régi szép emlék, vagy talán az, ami épp tegnap történt veled. Elgondolkodol, a tekinteted messze jár, s az idő egy pillanatra megszűnik létezni a számodra, mert csak egy valami foglalkoztat téged. Az, hogy egyszer valamikor valamilyen szép dolog történt veled, ami most eszedbe jutott, s szeretnéd, ha most csak erre emlékeznél, nem törődve semmi mással.

Láttad már a szép napfelkeltét vagy a szép naplementét? Láttad már a természet ezernyi szépségét? Elindultál-e már megkeresni ezeket a gyöngyszemeket? Szétnéztél-e már a réten? És a csillogó kék égen? Megfigyelted-e már, milyen csodák vesznek körül téged? és Megpillantottad-e már a tóban ficánkoló halakat? vagy Megkerested-e a számodra fontos dolgokat?