"az élet nem mindig habos torta..."

Nagyon imádom a vitaminokat! :) Van egy könyvem, ami erről szól, nagy élvezet olvasni, mert igen jó stílusban íródott. 

Van, mikor csak "őrült" módjára sietünk, kapkodunk, úgy véljük, nincs időnk semmire. Sokszor vezet tévútra ez a fajta viselkedés minket, hiszen lehet, hogy lemaradunk olyan szép dolgokról, amiket csak akkor kapunk meg, ha tudunk kellőképpen várni.

Minden nap elhatározom, hogy időben térek nyugovóra, de valahogyan elvarázsol mindig az éjszaka csendje, az a csodás nyugalom, ami ilyenkor körülvesz, és az ígéretből nem lesz semmi. Sokszor nem is bánom, mert olyan kincsekre bukkanok így éjjel, ami máskor elkerülné a figyelmemet. 

Amikor önkéntelenül is elmosolyodsz valamin, érzed, hogy valamilyen titkos erők dolgoznak ilyenkor a háttérben. Olyan gyorsan történik mindez, hogy időd sincsen gondolkodni, hogy vajon miért is történt és hogyan is történt ez. Egyszerűen elmosolyodsz valamin, mert olyan bájosak most a körülmények. 

A bizalom olyan ajándék valakitől, aki nagyon fontos a számodra, akinek a véleményére mindig is adsz, akivel bármit bármikor megosztanál, akivel bármikor bárhová elmennél szívesen. Olyan adomány, amit könnyű elveszíteni, de nagyon nehéz visszaszerezni. 

Hát, nem ülnék ki csak úgy erre a sziklára, amit a képen látsz, egyébként is tériszonyom van, de semmi sem lehetetlen, lehet, lesz alkalom, hogy ezt kipróbáljam. A lehetetlenről szól ez a bejegyzés.

Amikor valakivel már olyan réges-régen találkoztál, hogy a szíved sajdul meg, az eszed pedig nem érti, hogy miért történik mindez, akkor azt sem tudod mit tegyél, hogy viszontláthasd a szeretett kedvesedet.

Nem nagyon akarok már gondolni a betegségemre, de azért sokszor eszembe jutnak a régebbi események, amik szinte egycsapásra változtatták meg az életemet. Sok minden múlt az érzelmeimen, amiket abban az időben éreztem. 

Remélem, jól telik a napod, elvégre vasárnap van, és lehet, hogy a tavasz sincs olyan messze már! :) Mifelénk most még azért elég komor a hangulat, ami az időjárást illeti. Én nagyon szeretem, ha süt a nap, még így télen is, de ma sehogyan sem akar előbújni a napocska.

...de sajnos le kellett mondanom róla. Amikor olyan dolgokról muszáj lemondanod, ami kitöltötte a napjaidat, imádtad, rajongtál érte, szinte mindennap veled volt, hát, az maga a keserűség, amit kénytelen vagy elviselni. Így voltam én a bicajjal, amikor már kénytelen voltam letenni.