Amikor valakivel már olyan réges-régen találkoztál, hogy a szíved sajdul meg, az eszed pedig nem érti, hogy miért történik mindez, akkor azt sem tudod mit tegyél, hogy viszontláthasd a szeretett kedvesedet.
Mindig hiányzik a szívünknek valaki. Vagy azért mert olyan távol van, hogy esélyed sincs a közelébe férkőzni, vagy azért, mert annyira érzed a hiányát, annyira lehetetlenségnek tűnik, hogy valaha érezheted az ölelését, bátorító szavát, kedves mosolyát. Azt az űrt, ami ilyenkor keletkezik a szívünkben, nem töltheti ki senki más, csakis a várt személy, az a személy, akit mindjárt az első alkalommal a szívedbe zártál. Mindjárt az első találkozásnál észrevetted varázslatosan szép szemeit, csodálatosan egyedi stílusát, láttad és érezted a tekintetében azt a tüzet, ami a személyiségét jellemezi, és tudtad, hogy rajta kívül most az ég világon nem akarsz semmivel és senkivel törődni. De muszáj volt egyszer elválnotok, az élet így hozta, a sors úgy avatkozott bele kettőtök sorsába, hogy elsodort egymás mellől titeket egy időre. Az élet tud kellemes meglepetéseket is okozni. Érzed ezt te is, azért reménykedsz, hogy újra viszontlátod a szeretett kedvesedet. Elsodorta az élet mellőled, de vissza is adja neked, mert az élet mindenért tud kárpótolni.
Azt hiszed, hogy ilyesmi csak veled történik meg? Az biztos, hogy bárkivel megtörténhet, de ez most téged egyáltalán nem vigasztal, hiszen a szíved csupán csak egy valakiért dobog, egy valaki töltheti be csak azt az űrt, ami most a szíved legmélyén keletkezett. Megpróbálsz fohászkodni, megpróbálsz számtalan módot arra, hogyan is hozhatnád őt vissza magadhoz, hogyan is ölelhetnéd át most, ebben a szent pillanatban. Nem tudsz most lemondani róla, nem tudsz most nagyvonalú lenni, szeretnéd, hogy csak a tiéd legyen minden pillantása, szeretnéd, hogy csak a tiéd legyen minden mozdulata. Minden szavában érzed azt a melegséget, amit semmikor máskor nem tapasztaltál eddig. A figyelme mindig a tiéd volt, a válaszai mindig érted szóltak, s tudtad, hogy bármikor bármit elmondhatsz neki, ő feléd irányítja a tekintetét, és bizalmad van benne mindenkor.
Ha hiányzik a szívünknek valaki, az erőnk egyszeriben megkétszereződik. A gondolataink csak egy valamire tudnak irányulni, csak egy valami lebeg a szemünk előtt, az, hogy ne legyen soha többé semmilyen távolság, ami szétszakíthat két összeillő embert. Legyen az életünkben olyan stabil pont, ami lerövidíti azt az időt, amit várakoznunk kell a szívünk választottjára. Az életünkben sokszor lesz úgy, ahogyan nem akarjuk, hogy legyen. Az életünkben sokszor lesz úgy, hogy meglepetésszerűen alakulnak majd a dolgaink. Az élet viszont mindig kitalál valamit, hogy a kedvünkben tudjon járni, és meg is teszi a megfelelő lépéseket ehhez. Nekünk csak egy dolgunk marad ilyenkor, hogy épp idejében vegyük észre ezt, és tegyük meg mi is azt, ami tőlünk telik. :)
Hallgass meg egy dalt, és várd tárt karokkal haza mindig a kedvesedet. :)
Utolsó kommentek