"az élet nem mindig habos torta..."

Még 2015. július elsején írtam egy bejegyzést neked, csak pár mondat szerepelt benne a saját belső hangunkról. Most visszakerestem ezt a bejegyzést, mert annak idején igencsak rossz állapotban voltam, de később jobban lettem szerencsére.

Ritkán nézek filmet a pszichiátriáról, és az elmebetegségekről, de most bekapcsolódtam az egyik ilyen témájú filmbe. A címe Pszichiáter a világ ellen. Minden ilyen film visszahozza a betegségemet, és végiggondolom, hogyan is alakult volna az életem, ha nem lettem volna beteg.

Sok betegség okozója lehet a félelem. Félünk a kihívásoktól, ezért stresszes állapotba kerülünk. Aggódunk, félünk a jövőtől, ezért nem merjük azt csinálni, amit pedig nagyon is szeretnénk. Félünk, hogy kifutunk a pénzünkből hó végére, ezért túlhajszoljuk magunkat, kimerülünk. Félünk, hogy másoknak több jut a jóból, ezért irigykedünk, még jobban igyekezünk többet teljesíteni, pedig már így is eléggé leterheltek vagyunk.

Sokszor történik velünk, hogy azt mondjuk magunkban - szinte alig élek már! -, ki vagyunk fulladva, le vagyunk lombozódva, el vagyunk fáradva a nap eseményeitől. Mi történik velünk, hogy szinte alig élünk a nap végére már? Olvasom Baumeister - Akaraterő című könyvét, amiben felvázolja, hogy az akaraterőnk igenis el tud fogyni, kimerülhetünk még akkor is, mikor azt hisszük, hogy kellene legyen bennünk még elég életerő.

Igazi életre kell törekedned. És ennek a legjobb módja, ha mindig megteszed azt, ami tőled telik. Ez lehet, hogy néha nem is olyan egyszerű, mert az életünk kihívások elé állít minket.

Nem mindig vagyunk tudatában annak, amit látunk vagy amit hallunk, egészen egyszerűen azért, mert nem figyelünk eléggé. Figyeld meg reggel, mikor felébredsz a madarak csivitelését, csicsergését. Annyira megnyugtató tud lenni, ha tényleg csak a madarak énekére tudsz összpontosítani. Meg kell tanulnunk jól figyelni.

Ha okot keresel arra, hogy miért volt a mai napod annyira elviselhetetlen, és miért nem voltál képes uralni sokszor a helyzetet, akkor leginkább oda jutsz, hogy önmagadat kezded marcangolni, önmagadat hibáztatod a helyzetért. - Miért is nem tettem ezt vagy azt? Miért nem voltam a megfelelő időben a megfelelő helyen? Miért is van az, hogy csak engem bánt mindenki? Biztosan én csináltam valami rosszat.

Ha azt hiszed, hogy lekéstél valamiről, mert nem tudtad eddig átgondolni az életed, és csak egy helyben topogsz, akkor nagyon tévedsz. Mint a cím is sejteti, mindig van új lehetőségünk a változtatásra. Én már "vén fejjel" kezdek bele az én kis életmódváltó programomba, mert hiszem, hogy bármikor képes vagyok újat hozni az életembe. Jó úton is haladok, alakul a formaváltásom.

Van, hogy összevissza alakul a napom. Én most kezdem felfedezni, hogy van egy egyszerű módja a napom betervezésének. Még kezdő vagyok, és csak az alapoknál tartok, de mindenképpen érdemes kipróbálni a napi, havi vagy éves tervezőt. A jó, hogy egy kis füzetben vezethetem mindezt, és mindig magamnál hordhatom.

Sok jócselekedetünk van, és azt hiszem, hogy szeretünk is jót cselekedni. Ha megvan benned minden jóság, nincs olyan gonosz hatalom, ami ellened tud tenni. A jóság, a jócselekedet mindent le tud győzni, mindennel fel tudja venni a harcot, és mindig övé az utolsó szó.