"Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme." - ezt a mondatot még régebben jegyeztem föl magamnak, és olyankor olvastam, mikor neheztelést éreztem mások iránt. Sokszor nem is sejtjük, hogy milyen ártó gondolatokat sugárzunk önmagunk felé, csak mikor már azt érezzük, hogy dúl bennünk a méreg, akkor kapunk észbe, hogy jobb lenne átértékelni a bennünk lezajló folyamatokat.
Ugye voltál már úgy, hogy megkérdőjelezted egy-egy nap végeredményét, sokkal többet vártál, mint amennyit valójában kaptál az élettől? És a helyzetekbe vetett erőbedobásod igen jelentős is volt, vagyis megtettél minden tőled telhetőt a mai napért. Ha mégsem alakulnak úgy a dolgaid, ahogy az szerinted helyes lenne, gondolj bele ebbe a pár sorba, amit a Sztoikus etikai antológiában olvastam:
Szeretek olvasni idézeteket az interneten, gyűjtöm magam is azokat, amik megragadnak, és továbbgondolásra késztetnek. Most főként a nehézségeinkről kerestem rövid, de velős megfogalmazásokat. Az egyiket Gary Chapmantól találtam, és a kudarcról ír nekünk: - "Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől."
Még régebben gyűjtöttem csokorba, hogy vajon mi is akadályozhatott engem a fejlődésben, mi az, amitől nem tudtam kibontakozni kellőképpen? Amikor még sokkal betegebb voltam, mint most érzem magam, a legborzasztóbb az volt, hogy csak feküdtem az ágyon, és nem voltam képes semmit csinálni. Még egy kis mosogatás is megterhelő feladat volt számomra. Így aztán kialakult egyfajta időpocsékolás, elment úgy az időm, hogy semmi érdemlegeset nem tudtam elvégezni egész nap.
Nemcsak nekünk van szükségünk a minket körülvevő világ adományaira, mi is tehetnénk valamit, hogy minél szebb és jobb világban élhessünk. Ha csak annyit tennénk meg mindennap, hogy figyelünk arra, ne pazaroljunk, például hogy az apadó vízkészletünkre vigyázzunk, sokat tehetnénk a jövő generáció életéért. Nem telik sokba, ha figyelmeztetjük magunkat, zárjuk el időben a vízcsapot, ne fogyasszunk feleslegesen áramot, gázt, és ha lehet, óvjuk a környezetünket az autók kipufogógázaitól is.
Avagy, ahogyan a blogban is szó van róla - ne csinálj a bolhából elefántot. Legyünk egy kicsit következetesek, és ha önmagunknak megengedünk valamit, elvárható, hogy társunknál is tudjunk elnézőek lenni bizonyos helyzetekben. Más emberek természetét nemigen tudjuk megváltoztatni, vagy ha bele is kezdünk ebbe a nehéz feladatba, akkor sem biztos, hogy sikert érünk el.
Van, amire úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Ezek az értékeink. Sokszor állítottam fel fontossági sorrendet az értékeim között. Mindig öt csoportot állapítottam meg, ezek váltakoztak úgy, ahogy én is változtam. Volt, hogy az élen szerepelt a munka, később az egészség, most a nyugalom van az első helyen. Majd követi őt a család, az idő, az étkezés és végül a vendéglátás.
A félelem negatív energia. Ennél negatívabb energia talán nem is létezik. Arra kell törekednünk, hogy mindig pozitív irányba haladjon az életünk. Ehhez legelsősorban az kell, hogy el tudjuk felejteni a félelmünket. Ha csak ezt az egy célt tűzzük is ki magunk elé, már a jó irányba haladunk. Ha sikerül is megvalósítani, akkor leszámoltunk szinte minden negatív érzésünkkel is, mert hiszen a félelem az, ami megbénít minket sokszor.
A fájdalom elég rossz barátunk, főleg ha lelki fájdalomról van szó. Ennek ellenére kitart mellettünk, mégha mi nem is akarjuk. Mellénk szegődik, fáradttá tesz, kínzó érzéseket produkál, mi pedig azt sem tudjuk, hogyan szabaduljunk meg tőle. Minden fájdalom zavaró tényező, akármilyen kis apró dologról van szó.
Néha a címben írt mondat lehetetlen küldetésnek tűnik, hiszen sokszor rohanunk egész nap. De ha kicsit is figyelünk a napunkra, beláthatjuk, hogy van esélyünk jól teljesíteni. Az nem kérdés, hogy a napunkat mindenképpen meg kell, hogy alapozza egy jóízű alvás, hogy jókedvűen ébredhessünk, ne okozzunk csalódást már kora reggel a morcos ábrázatunkkal. Sok minden leolvasható az arcunkról. Főleg az, ha nem aludtuk ki magunkat rendesen.
Utolsó kommentek