A fájdalom elég rossz barátunk, főleg ha lelki fájdalomról van szó. Ennek ellenére kitart mellettünk, mégha mi nem is akarjuk. Mellénk szegődik, fáradttá tesz, kínzó érzéseket produkál, mi pedig azt sem tudjuk, hogyan szabaduljunk meg tőle. Minden fájdalom zavaró tényező, akármilyen kis apró dologról van szó.
Ki kell tapasztalni, hogy miért is jutottunk ebbe az állapotba, és mihamarabb orvosolni kell a bajunkat. Ha fizikai fájdalomról van szó, az lehet olyan természetű, ami kis idő múltán megszűnik, és nincs vele több dolgunk. De lehet tartós fájdalom, amikor is orvosi segítség kell. Ha viszont a lelkünk betegszik meg, a lelkünk fáj valamiért, azt a legnehezebb gyógyítani, szerintem. Legalább is nálam így volt. Mégis vennünk kell a fáradtságot, és bele kell kezdenünk a gyógyítás folyamatába.
Lelkünk hamar megbetegszik, hiszen olyan érzékeny, mint egy svájci óra, minden rezdülésünk pillanatról pillanatra változik. Hogy mit is tehetünk betegség esetén? Legjobb, és legkívánatosabb az lenne ha eljutnánk az orvoshoz, de az én tapasztalatom az, hogy szeretjük önmagunk meggyógyítani lelki sebeinket. Azt hisszük, hogy sikerül, és van is egy-két praktika, amit alkalmazhatunk. Meg kell tanulnunk megismerni, hogy milyenek is vagyunk, mi az, amitől megbántódunk, mitől sértődünk meg, milyen hangnemet tudunk eltűrni, és mi az, amitől végleg megharagszunk a társunkra. Tisztáznunk kell, hogy hol van a stressztűrő határunk, és iparkodnunk kell, hogy ne lépjük túl ezt a határt.
Nem szeretünk gyógyszert szedni, de vannak természetgyógyászati módszerek, amik segíthetnek. Például ha valaki megtanulja a meditációt, vagy egyszerűen csak relax zenét hallgat néha, és ezzel le tudja csendesíteni a tudatát, a gondolkodását, sokkal hamarabb ér el eredményt, mintha orvosság után nyúlna. Itt van például az áldásos jóga, amivel csökkenthetjük a mozgásunkat, lecsillapíthatjuk a bennünk lévő feszültséget. Van, akit meg tud gyógyítani egy egyszerű nagytakarítás, mert eltereli a gondolatait, másfelé kezd gondolkodni, és ezzel segít önmagának elfelejteni a lelki sebeket.
Egy forró fürdő mindig jót tesz, főleg ha illatgyertyákkal, és csendes zenével vesszük körül magunkat, és csak úgy elmerülünk a habokan, nem gondolva a sérüléseinkre, csak arra koncentrálunk, hogy kívül-belül egyaránt megtisztuljunk. Ezek a higiéniai szertartások nagyszerű hatást tudnak kiváltani. Menjünk sétálni egyedül, vagy éppen társaságban. Ha olyan időpontra tesszük a séta idejét, hogy tényleg rá is érünk, nem kapkodva, rohanva szeretnénk letudni a kellemes sétánk idejét, egyszerre lecsendesülünk, és azon kapjuk magunkat, hogy egészen más dolog izgat már minket, nem törődünk a lelki sebeinkkel. Az ókorban a tudósok sétálva meditáltak, gondolkodtak, ez egy nagyon hasznos módszer tud lenni, hogy elűzzük a fájdalmat az életünkből.
Eddzük az agyunkat! Ha kellően fel vagyunk készülve a támadásokra, a gyógyulás folyamatát lecsökkenthetjük, hiszen egy edzett elme mindig úgy reagál az őt körülvevő környezetre, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem vesz sértésnek olyan dolgokat, amitől mi már elsőre padlót fogunk, rugalmasan kezeli a stresszhelyzeteket, és olyan oldott állapotot tud teremteni, amiben nagyszerűen érezzük magunkat, nem veszünk magunkra bántó szavakat. De ha találunk olyan elfoglaltságot otthon, ami kizökkent minket a beteges rémálomból, már egy lépéssel közelebb kerültünk a gyógyuláshoz.
Ne legyünk tétlenek, mikor valami fájdalom ér bennünket. Keressük meg azt a módszert, ami nálunk használ, minket segít, hogy minél gyorsabban egyensúlyban érezhessük magunkat.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek