Nem vagyok túl jól, van, mikor a betegségem erősebb nálam. Sokszor szálltam szembe vele, de sokszor is hagytam, hogy történjen aminek történnie kell. Most az utóbbit alkalmazom, mert érzem, hogy elég kevés vagyok a küzdelemhez. Ilyenkor várok addig, amíg elvonul a rossz érzés a lelkemből, és újra vidám tudok majd lenni.
Sok kérdést tettem már fel magamnak, ezekből is az egyik legfontosabb az, hogy hiányzik-e valami az életemből, amiért nem tudok kiteljesedni? Összeírtam pár dolgot. Az eredeti kérdésem tulajdonképpen az volt, hogy miért is eszem minden nap többet, mint azt kellene? És erre volt a válasz, és a kérdés is, hogy azért mert valami hiányzik az életemből.
Amikor úgy érzed, hogy nincs szükség rád, akkor hiányzol valakinek a legjobban. Amikor elönti a keserűség a szívedet, mert úgy érzed, megbántottak, pedig csak azt szeretnék, hogy ne csinálj butaságokat, akkor van a legnagyobb szükséged neked is valakire. Amikor azt hiszed, hogy kigúnyolnak, akkor rájössz, hogy nincs mindig úgy, ahogy azt te érzed.
Nagyon sokszor veszem észre magamon, hogy elhalasztom azokat a feladataimat, amiben gyengébb vagyok. Biztosan nem fog sikerülni - gondolom magamban. Ezen a helyzeten változtatok most azzal a megoldással, hogy gyakorolom azokat a feladataimat, amiket szeretek elhalasztani. Vagyis, ami nehezebben megy, azt gyakorolom.
Amíg utaztam, külön figyelmet fordítottam a véletlen eseményekre, és arra is, hogy a Jóisten hogyan segíti mindannyiunkat a mindennapi életben. Volt, hogy valaki az utolsó pillanatban érte csak el a majdnem induló vonatot, volt, hogy a nagy melegben a kisgyermekek türelmetlenebbek voltak, de ott volt a szülői segítő kéz, intelem, ami megfékezte őket.
Amikor itt van a pillanat, ne szalaszd el. Érezd, hogy csak rólad szól az élet, és ha most hibázol, lehet, hogy örökké bánni fogod. Amikor itt van a pillanat, rajtad van a sor, hogy cselekedjél. Egy pillanatnyi érzés. Egy pillanatnyi létezés. Egy pillanatnyi csoda.
Újra elindulok, megyek, utazom. Már jó előre vártam ezt a lehetőséget, és a kicsi szívem majd kiugrik a helyéről izgalmamban. Már nem félek az úttól, ami vár rám, még ha nem is tudom, hogy lesznek-e buktatók közben vagy sem. Minden út új érdekességeket is tartogat a számomra. Nyugodtan hajtom álomra a fejem, mindent előkészítettem, minden megvan ahhoz, hogy indulhassak.
Nincsenek véletlenek. Az előző bejegyzésben írtam az El Camino zarándokútról pár szót, és elkezdtem kutatni utána, ami egy film megnézéséhez vezetett. Egész éjjel fent voltam, és nagyon a film hatása alá kerültem. Köszönöm, hogy rátaláltam a filmre, nekem nagy élményt nyújtanak azok a filmek, ahol Istennel találkozhatom. Sokszor érzem, hogy van egy segítőm, aki egyengeti az utamat, nem vagyok egyedül, nem vagyok elveszve a világban. Az angyalok mindig velünk vannak, és segítenek minket. Most is úgy irányították a kezem, hogy efelé a film felé vezessenek.
Közel két hónapja vetettem bele magam a nagy életmódváltásomba. Ezalatt a két hónap alatt sok minden történt velem, kb. öt kilót fogytam is, de nemcsak a fogyás volt itt a cél, hanem önmagam átalakítása. Ha értékelni szeretném a kezdeteket, azt, hogy hogyan álltam hozzá a megreformáláshoz, akkor azt kell mondjam, hogy nagy lelkesedéssel kezdtem ebbe a hosszú, egész életen át tartó munkába.
Sokszor gondolkodom arról, hogy mi lett volna, ha valamit másképp csináltam volna? Vagy valaki más másképp csinált volna, akivel én kapcsolatba kerültem? Mi lett volna, ha ezt vagy azt nem tettem volna meg, vagy épp megtettem volna bizonyos dolgokat? Furcsának hangzik a sok kérdés, mégis foglalkoztat időnként.
Utolsó kommentek