Sokszor gondolkodom arról, hogy mi lett volna, ha valamit másképp csináltam volna? Vagy valaki más másképp csinált volna, akivel én kapcsolatba kerültem? Mi lett volna, ha ezt vagy azt nem tettem volna meg, vagy épp megtettem volna bizonyos dolgokat? Furcsának hangzik a sok kérdés, mégis foglalkoztat időnként.
Talán akik hisznek a párhuzamos dimenziók létezésében, ők bátrabban fogalmazzák meg ezeket a kérdéseket. Sőt, ők igencsak megfogalmazzák ezeket a kérdéseket, és válaszokat is keresnek rájuk. Vajon miért lettem beteg? Valószínű, hogy a saját magam hibájából is, de lehet, hogy sok minden közrejátszott még ebben. Érdemes-e ilyen kérdést feltennem magamnak ilyen hosszú idő távlatában? Nem tudom, de én sokszor gondolkozom erről.
Ha akkor, amikor még volt elég eszem ahhoz, hogy józanul fogjam fel a velem történteket, és cselekedtem is volna, akkor lehet, hogy másképp alakult volna az életem. Egészségesebb lennék, jobban törődnék önmagammal, és a memóriám is megmaradt volna olyan jónak, mint volt még lánykoromban. Egészségesebb lennék-e? Törődnék-e jobban önmagammal? Lehet, hogy épp azért törődöm most az egészségemmel annyit, mert régebben elfelejtettem törődni vele. Éltem a vidám életemet, és soha eszembe nem jutott volna, hogy komolyabb betegség kifog rajtam. Azt hiszem, a Jóisten figyelmeztetni akart valamire, ami akkor még túl távolinak tűnt az én világomban. Jó sokszor figyelmeztetett is, amit én figyelmen kívül hagytam. Persze a mostani eszemmel már tudom, hogy azok a dolgok, amiben részem volt, az mind figyelmeztetés volt. És még most sem törődöm annyit az egészségemmel, mint azt kellene.
Mi lett volna, ha akkor régen hallgatok a jó szóra, és másképp cselekszem, mint azt tettem? Most talán megfogadom a társaim figyelmeztető szavait? Nem sokat változtam ezen a téren, most is olyan makacs vagyok, mint voltam. De néha fel kell tennem ezeket a "mi lett volna, ha...?" kérdéseket magamnak, mert választ találok az érzéseimre, a vágyaimra, az álmaimra.
Sokszor nem mindegy, hogy hogyan élünk. Nem is sejtjük, hogy egyik-másik cselekedetünknek milyen vonzata lesz. Lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz. Nem szabad talán megkérdőjeleznünk a régi énünk viselkedését. Akkor, ott és abban a helyzetben csak úgy tudtunk viselkedni, nem máshogy. Lehet, hogy már akkor tudtuk, hogy az érzelmeink többször kicseleznek minket, mint azt mi szeretnénk. Mégis mentünk a szívünk után, mert akkor azt tartottuk helyesnek. És ez így volt jó, még akkor is, ha később esetleg másképp cselekedtünk volna. Ne hibáztassuk önmagunkat. Ami volt, azt már visszahozni nem lehet, úgy kell elfogadni, ahogy történt. Most is számtalan választási lehetőségünk van. Ki tudja, hogy a jövő mit tartogat a számunkra? Éljük meg teljes szívünkkel a jelent, és akkor valószínűleg elégedettek is leszünk.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek