"az élet nem mindig habos torta..."

Hányszor kiáltottam a semmibe ezt a mondatot. 30 éve vagyok beteg. Voltak nagyon rossz fázisaim, amikor azt hittem, hogy tényleg nem érem meg a másnapot. Hányszor mondtam, kérdeztem, hogy - miért pont én? miért engem gyötör ez a számomra rettenetes érzés? mit vétettem, hogy ennyit kell küszködnöm az életben? - Sok napom, hetem, hónapom ment rá, hogy egy-egy rosszabb periódust valahogyan túléljek. Főleg régebben, míg fiatalabb voltam, nehezebben tudtam leküzdeni a kínzó feszültséget, azt, hogy úgy dobog a szívem, mintha ki akarna ugrani a helyéből. Azóta csak egészséges akarok lenni. De nagyon.

Azt hiszem, hogy az egyik online tanfolyamon jegyeztem fel a következő mondatot: - "Ha valamit nem érsz el, akkor addig változtasd a viselkedésedet, amíg el nem éred a célodat!" - És még egy gondolat innen: - Folyton ugyanazt tenni egész életünkben - rettentő unalmas dolog! A változatosság a fejlődés kulcsa."

Ne is próbálkozzunk azzal, hogy társainkat próbáljuk átalakítani, mert kudarcba fog fulladni a törekvésünk. Mindenkinek megvan a maga baja, és ritkán van az, hogy be is avatnak minket ebbe. Ilyenkor nekünk kell alkalmazkodni tudni, és figyeljük magunkat, vajon sikerül-e átvennünk egyfajta ritmust, ami senki számára nem zavaró. Ha figyeled a társaidat, észreveheted, sokan magukba mélyedve mennek az utcán, gondjaikkal törődve. Lehet, hogy el sem fogadnák épp a te segítségedet, önmaguk szeretnék megoldani a gondjukat.

Mindenki szereti a meglepetéseket. Persze csak a kellemes meglepetéseket. Jó, ha sok van belőlük, és naponta előfordulnak. Ilyenkor szárnyalunk a magasban, örülünk, mert tudjuk, hogy valahol kiérdemeltük a sorstól. Én is szerettem volna egy meglepetést okozni neked, de még úgy látszik, túl éretlen vagyok rá, és nem akar összejönni a dolog. De még lehet belőle valami, csak éppen nem a közeljövőben. Félúton van a megoldás, én is kellek hozzá, de segítség is fog majd kelleni. A lényege, hogy szeretném megőrizni ezt a blogot, esetleg tovább fejleszteni ha sikerül. Csak én kevés vagyok hozzá, és segítségem most nincs közelben.

Ha van kedved, maradj ezután is mellettem, később kiderül, milyen módon sikerül a tervem megvalósítása. Ez lett volna a karácsonyi meglepetésem, de addig már kevés az az idő, ami alatt úgy meg lehetne oldani mindent zökkenőmentesen, hogy minden a helyén legyen. Ezért lehet, hogy jövőre marad a nagy változás, de ha véletlenül nem sikerülne, akkor se aggódj, igyekszem itt lenni, és írni neked.

Ez egy nagy fordulópont lenne az életemben, de kicsit félek is megvalósítani. Hátha belebukok. Hátha nics is igény arra, amit szeretnék megvalósítani. Mindenesetre függőben van ez a meglepetés, te leszel az, aki első kézből értesül majd a változásról. Mivel sok függ az érzelmeimtől, attól, hogy hogyan is viselnék én egy nagyobb stresszel, nagyobb felelőséggel járó állapotot, ezt még tesztelni kell magamon. Persze ha meg sem próbálom, akkor ki sem derül, hogy mire vagyok képes. Szóval még nagyon titok ez a meglepi, én örülnék a legjobban, ha lenne erőm kivitelezni.

Addig is tarts velem, hamarosan találkozunk. :) Hallgass meg egy dalt, s legyen szép az álmod. :)

Induljunk egy képzeletbeli utazásra. Keressünk egy nyugodt helyet, ahol senki sem zavar, és induljunk útnak. Képzeld el, hogy minden vágyad teljesülhet rövid időn belül. Persze neked is tenned kell érte, de ez a legkevesebb. Gondolj arra, hogy most éppen hol vagy és mit csinálsz. Majd induljunk útra a képen lévő kislánnyal egy képzeletbeli világba, ahol tényleg minden vágyad megvalósulna és neked nem kellene tenned érte semmit. Vajon mit választanál? Azt, hogy minden erőfeszítés nélkül oldódjanak-e meg a problémáid akár, vagy azt az utat, aminek te is aktív részese vagy, és teszel is azért, hogy minél hamarabb megoldjad a problémákat?

Nem mindegy, hogy hogyan reagálunk ha olyan helyzetbe kerülünk, amit alig tudunk kezelni. - "Döntően hat az egészségre, hogyan állunk meg a krízisekben és a próbák során." Van egy lista a Kivezető út a depresszióból (Tim LaHaye) című könyvben, amit Dr. Tom Hames állított föl arról, mennyi stressz keletkezik 43 féle krízishelyzetben. "Senki nem tud úgy élni, hogy a felsorolt kritikus események mindegyikét elkerülje (és remélhetően mindegyiket átélnie sem kell)."

Majdnem egy olyan képet tettem a bejegyzésbe, ami az ördögi rosszat ábrázolja. Most körülbelül úgy érzem magam, mintha az ördög játszadozna velem. Az angyal próbál segíteni, és én várom, hogy jobban legyek. A szavakból már sejted, hogy egyik pillanatról a másikra fordult velem a világ, illetve a betegségem próbál felülemelkedni rajtam. Lehet, hogy most épp rosszkor vagyok rossz helyen, próbálok kilábalni ebből a kínzó szorításból. Ha megfutamodok, önmagam előtt szégyellném magam, ilyenkor mindig az angyalokat hívom segítségül.

Egy könyvet szeretnék neked ajánlani, Márai Sándor Bölcsességek januártól decemberig című művét. Már régebb óta megvan ez a könyvem, és képzeld el, hogy még nem olvastam. És nagyon sajnálom, hogy csak most vettem elő a könyvespolcról, mert a szívem csücske ez a könyv. Mindig vagy a munka miatt, vagy azért mert gyengébben voltam, vagy valamilyen más okból elmaradt, hogy belelapoztam volna.

Hallgatom az egyik hirdetésben a bejegyzés címét. - "A meglepetésekre érdemes várni." - És valóban, mindig kellemes meglepetést remélünk, ha várjuk az eljövetelét. Nagyon gyorsan telnek a napok, hetek, és hirtelen csak azt vesszük észre, hogy írjuk a karácsonyi üdvözlő lapokat, csomagoljuk az ajándékokat, és állunk sorban a tömegben az egyik vagy másik boltban, hogy minden legyen az ünnepre. Addig azonban még azért van egy kis idő, de jó, ha a meglepetéseket már most a szívünkben tároljuk, és nem baj, ha mindennapossá tesszük azt, hogy meglepjük szeretteinket.

Volt egyszer egy lány. Senkitől sem félt. Élt, éldegélt boldogan és jókedvűen, sugárzott a boldogságtól mindig. Ült a fűben, és nézte, hogy a repülők hogyan szállnak le a közeli repülőtéren. Szerette látni a repülőt, a siklórepülőt, ahogy suhant a levegőben. Majd tudta, hogyha magasra száll a repülő, akkor ejtőernyővel is fognak kiugrani, és majd kiugrott a szíve a helyéből, mert ez nagyon érdekes volt, hiszen volt már rá példa, hogy a közeli kukoricatáblán landolt egy-egy eltévedt ejtőernyős. A lány még nagyon kisgyerek volt, de imádta, ahogyan az emberek megszelidítették a levegőt, a szelet, a gépeket, és titokban ő is közéjük vágyódott. Akkor határozta el, hogy légikísérő lesz egyszer ha felnő, egy utasszállító gépen.