"az élet nem mindig habos torta..."

Megint kezd felcserélődni az éjszaka és a nappal ritmusa. Már megint fent vagyok, de szerencsére sikerült egymagam úgy beállítani a gyógyszerszedést (igaz, hogy voltam a háziorvosnál is), de végül lehet, hogy az időjárásváltozás és az évszakváltás okozta, hogy olyan sokszor összezavarodtam nyár végén, ősz elején. Ilyenkor, ha jobban vagyok, madarat lehetne fogatni velem, de azt hiszem ez érthető is. Ne legyél soha beteg. Nem jó dolog. De a gyógyulás folyamata az bizony jó dolog ám. Olyan jó érzés, hogy egyre jobban és jobban vagyok. Ki kellene találni, miért is romlik le annyira a kedvem, és miért is zavarodok össze időnként.

Vajon lehetséges, hogy nemcsak mi létezünk ezen a világon? Sokfélét olvastam már, és látni, hallani is lehet, hogy rajtunk kívül még létezik intelligens civillizáció valahol. Hogyan is léphetnénk egymással kapcsolatba? És mi történne, ha tényleg kiderülne, hogy vannak még rajtunk kívül is idegen lények? Én, ha lehet, megmaradok a saját álláspontomnál, miszerint mi vagyunk a kiválasztottak, akik végigélhetjük az életünket.

Nem dől össze a világ, ha valami nem úgy történik, mint ahogy azt elterveztük. Nem dől össze a világ, ha véletlenül kevésbé vagyunk sikeresek, mint szeretnénk. Nem dől össze a világ körülöttünk, ha összegabalyodnak néha a dolgaink. Lehet, hogy néha mi is ludasok vagyunk abban, hogy pl. rossz az időzítésünk, vagy éppen nem jókor vagyunk jó helyen. A hibáinkat mindig helyre tudjuk hozni. Akarattal, belátással, egy kis törekvéssel, egy kis igyekezettel. Ne higgy az olyan beszédnek, amik azt mondják, hogy - te nem vagy elég jó az élethez! - Ez mind irigységre mutató jel.

Hív, vár a nagybetűs élet, ehhez méltón kell irányítanunk életünket. Nem kell nagy dolgokat tennünk, örülnünk kell az apró kis történéseknek, és semmi olyat nem kell tennünk, ami ellenünkre van. Amit szeretünk, azt szívvel-lélekkel tegyük, mindent bele alapon. Nincs lehetetlen. Ha valamit nem tudunk megtenni, lehet, hogy még nem vagyunk elég felkészültek hozzá. Kell hogy legyen mindig egy kis plusz tartalékunk, erőt kell gyűjtenünk, hogy meg tudjunk felelni a kihívásoknak.

Eljött a nap, hogy döntsünk. Döntsünk életünk felett, a sorsunk felett, mérlegeljünk. Nekem kell ismét döntenem. Örülök, hogy ha szereted olvasni a blogot, nagyon szerettem neked dalokat küldeni, mert benne volt mindig az az érzés, amit akkor éreztem, és ahogyan akkor éreztem, mikor írtam neked. Sok dalt küldtem, most mégis úgy kell döntenem, hogy vagy folytatom a blogot úgy, hogy nem illesztek be több dalt, vagy abba kell hagynom az írást. Szeretem az írást, ha van kedved tarts velem így is, én sajnálom a legjobban, hogy így kell döntenem. A bejegyzések végén azért képzeletben gondolj mindig arra, hogy ott még valami hiányzik, a szívem egy kis darabja.

Nekem sokat segített a zene a gyógyulásomban, ezért is kezdtem beilleszteni a blogba, ha meg tudod hallgatni őket, hallgasd szeretettel, és gondolj mindig rám, és tudd, hogy gyógyító hatása van a daloknak, a zenének. :)

Ha minden helyzetben kiismered magad, nem lesz nehéz a legjobb formádat hozni. Mutasd meg mit tudsz. Persze én sem tudnám utánozni a lányt a képen, de meg kell próbálni legalább. Ha felszabadultan, minden erőlködés nélkül gyakorlunk, idővel mi is elérhetünk hasonló eredményeket. Szép a harmónia. Szép az összhang. Törekedj arra, hogy minden mozdulatod harmonikusan kövesse azt, amit egyébként is érzel a szívedben.

Emeld fel a fejed, és bátran nézz az emberek szemébe. Ha te is olyan gyámoltalan lennél, mint amilyenné én alakultam, bizony rád is rádférne a címben írt mondat. Pedig beszélgetni is csak akkor tudunk egy jót, ha megvan a kellő szemkontaktus, figyeljük egymást, és bátran a társunk szemébe nézünk. Sok mindent elárul rólunk a járásunk, az, ahogyan megyünk az utcán, és az is, hogy merünk-e az emberek szemébe nézni.

Irányítsd az életed! Merre akarod, hogy haladjon? Én most fogadalmat tettem, mert nem rosszabbodott az állapotom, és én ennek nagyon örülök. Nekem ugye emberek között kellene többet lennem, és ezért is tettem a fogadalmamat. Sok mindent írtam bele ebbe az egy oldalnyi ígéretbe, és szeretném nagyon komolyan venni. Át akarom venni az irányítást az életem felett, én szeretnék lenni az, aki megmondja, hogy mit miért is kell, hogy csináljak. Fogadalmat mindig is könnyen hoztam, de kudarcélmények sora várt rám később, mert nem tartott sokáig. De egy igazi fogadalomtétel az komoly elvárásokat rejt magában, és ha jól összegeztük amit leírtunk, valamint tudjuk tartani az irányelveket, át tudjuk venni az irányítást az életünk felett.

"Régen semmihez sem volt kedvem, este leültem a tv elé egy doboz sörrel, nyugodtan, unatkozva. Most értem csak meg, hogy minden motivációmat elvesztettem, és depressziós lettem. Ma már bízom magamban, sok mindenhez van kedvem. Amikor hazaérek a munkából, kertészkedem. Dolgozom, és boldog vagyok." - olvashatjuk Isabelle Filliozat A jó stressz - Hogy rád találjon a boldogság - A stressz, mint a boldogulás eszköze című könyvének első lapjain.

Össze kell szednünk minden erőnket, ha a viselkedésünkön szeretnénk változtatni. Ha eredményt akarunk elérni, nem szabad hosszú távon gondolkodnunk. Minden apró cselekedet, ami változásra sarkall, hasznos lehet. Idézek Dr. Pados Gyula-Dr. Audikovszky Mária Tudatos fogyás című könyvéből: - "Ne gondolkozzon hosszú távon, mindig csak a legközelebbi nap várható örömeire koncentráljon. Tanulja meg a gondolatai terelését, megállítását. A rossz kedvet okozó, elkedvetlenítő negatív gondolatsorát erőszakosan szakítsa meg és terelje a figyelmét más irányba."

Voltam orvosnál, én magas vérnyomásra gondoltam, de kiderült, hogy rendben van. Mégsem érzem tökéletesen magam. Ma pihenőnapot vettem ki, próbáltam annyit aludni, amennyit tudtam. Most az időre bízom magam, próbálok egymagam túljutni a nehézségeken. Kezd felborulni a rendszer, mivel aludtam nappal, most ugye nem vagyok álmos. Észnél kell lennem, és új erőre kell kapnom.