Hív, vár a nagybetűs élet, ehhez méltón kell irányítanunk életünket. Nem kell nagy dolgokat tennünk, örülnünk kell az apró kis történéseknek, és semmi olyat nem kell tennünk, ami ellenünkre van. Amit szeretünk, azt szívvel-lélekkel tegyük, mindent bele alapon. Nincs lehetetlen. Ha valamit nem tudunk megtenni, lehet, hogy még nem vagyunk elég felkészültek hozzá. Kell hogy legyen mindig egy kis plusz tartalékunk, erőt kell gyűjtenünk, hogy meg tudjunk felelni a kihívásoknak.
Eljött a nap, hogy döntsünk. Döntsünk életünk felett, a sorsunk felett, mérlegeljünk. Nekem kell ismét döntenem. Örülök, hogy ha szereted olvasni a blogot, nagyon szerettem neked dalokat küldeni, mert benne volt mindig az az érzés, amit akkor éreztem, és ahogyan akkor éreztem, mikor írtam neked. Sok dalt küldtem, most mégis úgy kell döntenem, hogy vagy folytatom a blogot úgy, hogy nem illesztek be több dalt, vagy abba kell hagynom az írást. Szeretem az írást, ha van kedved tarts velem így is, én sajnálom a legjobban, hogy így kell döntenem. A bejegyzések végén azért képzeletben gondolj mindig arra, hogy ott még valami hiányzik, a szívem egy kis darabja.
Nekem sokat segített a zene a gyógyulásomban, ezért is kezdtem beilleszteni a blogba, ha meg tudod hallgatni őket, hallgasd szeretettel, és gondolj mindig rám, és tudd, hogy gyógyító hatása van a daloknak, a zenének. :)
Utolsó kommentek