"az élet nem mindig habos torta..."

Sokszor elfeledkezünk magunkról, minden mást előbbrevalóbbnak tekintünk magunknál, pedig ha nem törődünk önmagunkkal, az életben is kevésbé fogunk boldogulni. Ahogy sok helyen hallani, a test, lélek és a szellem egysége nagyon fontos. Régebben meg szerettem volna tanulni jógázni, csak úgy a magam örömére, és hittem is, hogy gyógyító ereje van, ráadásul jó kikapcsolódás, egyensúlyt teremt az életembe. Még nem adtam föl a reményt, hogy valaha is megtanulok majd jógázni, de most inkább a talpmasszázs érdekel, mert ebben én már megtapasztaltam a gyógyító hatást.

Ezt a mondatot Paul Hauck - Légy jó önmagadhoz! című könyvében olvastam, és mélységesen egyetértek ezzel a mondattal. Persze mint mindennel, ezzel is lehet vitatkozni, aki szeretne, de végülis ha belegondolunk igaza van az írónak. Ma este én is ezen meditálok majd, mert vajon mi lehet az a jobb valami, ami nem kerül pénzbe. Nagyon sokszor elrontjuk a kedvünket csak azért, mert olyasmit várunk az élettől, amit már régen megadott nekünk, csak mi nem vettük észre. Túl sokat követelünk egy nap? Vagy túl keveset tettünk azért, hogy jobb életünk legyen? Nem lehet mindenkire egyformán rávonatkoztatni a címben foglalt mondatot, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mire is gondolhatott a könyv írója.

Ez egy képzeletbeli varázsdoboz, amiben azok az ajándékok, meglepetések vannak, amit csak te tudsz nyújtani másoknak. Képzeld el, hogy minden lehetőséged megvan ahhoz, hogy bármilyen meglepetést okozz a társaidnak. Használd ki az alkalmakat minden egyes nap, gondolkozz, hogyan is szerezhetnél örömet másoknak. Próbáld kitalálni a másik ember gondolatát, vajon mi az, aminek most ebben a pillanatban örülni tudna. Nem csak ünnepi alkalmakkor használd a varázsdobozt, minden egyes nap minden perce megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, hiszen olyan gyorsan tovaszáll néha a jókedvünk, szerezzünk ezért boldog perceket a szeretteinknek.

Te is százszorosan jobban érzed majd magad, ha megtanulod az ajándékozás művészetét. Csak elkezdeni nehezebb, később már automatikusan jönnek az ötletek, hogy mivel kedveskedhetnénk társainknak. Ahhoz, hogy a napunk teljesebb lehessen, feltétlenül hozzátartozik az, hogy mosolyt csalunk embertársaink arcára. A lehetőség előtted áll. Gondolj mindig csak jó dolgokra, és add tovább ezt a jó érzést, hadd lehessen boldog mindenki, aki a környezetedben van éppen. Kis, apró trükköket lehet alkalmazni, a képzeletünket kell tudni mozgósítani, hogy a kiapadhatatlan meglepetésdobozból mindenkinek egyformán jusson.

Kezdd a napodat úgy, hogy meglesed a kedvesedet, vagy a család többi tagját, és kitalálod, mi az, aminek most örülni tudnának. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég egy bátorító mosoly, vagy egy jól időzített mondat, amivel kifejezed, hogy mennyire fontosak ők neked az életedben. A válasz szempillantás alatt megérkezik, és együtt örülhettek a mai napnak, láthatod majd milyen nagy varázserőd van. Legyen a célod mindig az, hogy jókedvet vigyél magaddal bárhová is mész. Majd meglátod, hogy lesznek követőid, mert sokkal könnyebb úgy élni, hogy vidám perceket hozunk a mindennapjainkba.

Küldök neked mára egy jó kis dalt, hallgasd szeretettel. :)

Ilyen kérdést talán nem is illik föltenni, hiszen mindenki érzi magában a különbséget egy rossz nap és egy boldogsággal teli nap között. Mégis jó ha beszélünk róla, mert hajlamosak vagyunk inkább duzzogni néha, mikor összezördülünk a társainkkal, minthogy elfelednénk a belénk bújt kisördög megnyilvánulásait, és örömmel, boldogan élnénk minden napunkat. Fel kellene fedeznünk, hogy tevékeny részesei vagyunk a mindennapjainknak, és hogy rengeteg függ tőlünk, nagyon sok minden függ a hozzáállásunktól. Saját magunk vagyunk boldogságunk kovácsolói, hidd el, hogy ha tudatosan törekszel arra, hogy jobb kedvvel végezd a munkád, vagy bármilyen teendődet, megváltozik körülötted hirtelen a világ.

Legyőzhetjük-e a kóros időhiányt? Sokszor zsong a fejünk, és csak ketyeg az óra mutatója a fejünkben, és azt hisszük, hogy nincs gyógyír az időzavarunkra. Pedig lehet, hogy mi magunk tehetünk róla. Sok feladat vár ránk, amit mindenképpen meg kell oldanunk. Viszont vannak olyanok is, amik várhatnának, de mi belezsúfoljuk a napirendünkbe. Persze csak szeretnénk belezsúfolni, mert az idő felett sokszor nincs hatalmunk. Tényleg ilyen nagy úr az idő?

Sok baj forrása lehet a hétfői nap, ha nem tudunk kellőképpen felkészülni rá. Már csak az a tudat, hogy vége a hétvégének, vége a szabadságnak, egy új hét kezdődik, tele munkával, ez frusztrációt okozhat, és valljuk be, hogy hétközben nem mindig tudjuk azt tenni, amit mi szeretnénk. Sokszor kell alkalmazkodni más programokhoz, amik nincsenek nagyon a kedvünkre. Szeressük meg a hétfőket is. Egy új élet kezdete rejlik benne. Hozzunk olyan döntéseket, amik kedvünkre valók. Egy könyvet ajánlok neked, amelyben 12 lépésen keresztül megismerheted, hogyan hozz jó döntéseket hétfő reggel.

Ahhoz, hogy valami nagyot alkothassunk, bizony, hogy nem elég az, ha otthon ülünk, és várjuk, hogy történjen valami. Történik valami, de az egyáltalán nem biztos, hogy fog nekünk tetszeni. Nézd a képet. El kell indulnod a lépcső aljáról és minden erőddel azon kell lenned, hogy föl a magasba juthass. Vagyis a tettek mezejére kell lépned. Ha jól felkészültél, tudhatod, hogy nincs veszteni valód. Egyszerre csak egy lépcsőfokot haladj előre, és majd ha biztos lábakon állsz, csak akkor lépj előre ismét.

Jön a nyár, jönnek a pirosló gyümölcsök, az udvaron virulnak a szebbnél szebb vázába való virágok. Díszítsd fel az otthonodat, öltöztesd ünneplőbe, hiszen a nyárra kicsit fel is kell készülni. Biztosítsd magadnak a jókedvet, mert itt vannak a ragyogó alkalmak a társas összejövetelekre, a nagy beszélgetésekre, a kirádulásokra, és nem utolsó sorban a nyaralásokra. Imádom a nyarat. Csak egy kicsit nehezen tűröm a nagy meleget. Idén elhatároztam, hogy panaszkodásmentes nyarat csinálok, és ezt komolyan be is szeretném tartani.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak úgy elvesztegessük. Minden nap kísértésbe esünk. Túlbonyolítjuk az életünket, és már megint olyasmit teszünk, amit később megbánunk, és a boldogságunk kerül veszélybe. Későn kapunk észbe, akkor, mikor már alig tudunk valamit tenni. Kapkodunk néha, ide-oda futkosunk, hogy visszaállítsuk az eredeti helyzetünket, de vajon jó-e ez nekünk. Megkérdeztük-e valaha magunkat, hogy vajon mi végre a nagy rohanás életünkben? Vagy megkérdeztük-e magunktól, hogy a nagy sietségben hol hagytuk magunk mögött a szeretetet? Tudunk-e jól szeretni?

Bizony, minden lehet, ha te is úgy akarod. Sokszor gondolkozom, hogy a véletlenek hogyan befolyásolhatják az életemet. A minap rendeztem a könyvespolcomat, és egy vadonatúj diétás könyv akadt a kezembe. Már nem tudom, miért is kezdtem rendezni a könyveimet, de egyből ez a könyv ragadta meg a figyelmemet. Nem titok, őrült idők óta fogyózom. Sikertelenül. Most, hogy megláttam ezt a könyvet, egy kis bizsergést éreztem a szívem körül, ami azért volt, mert a rengeteg fogyis könyvem között talán megtaláltam azt, ami segíteni fog új életritmust kialakítani magamnak. És igen! :) Ahogy olvasom, egyre inkább úgy érzem, hogy nem hiába rendezgettem én a polcomat.