"az élet nem mindig habos torta..."

Lánykoromban írtam naplót, azóta már ki tudja merre veszett el, de kaptam nemrégen a gyermekeimtől egy könyvet, ahol visszaemlékezhetek a régi emlékekre, fiatal koromban ért eseményekre. Ugyanis ebbe a könyvbe leírhatom, hogy mi volt még azelőtt, mielőtt ők megszülettek. A könyv címe: Anya, kérlek meséld el nekem! Emlékeket írhatok, visszaemlékezhetek a régi éveimre. Nagyon meghatott, amikor kinyitottam az első oldalt, hiszen a gyermekkorról, a felnőtté válásról, a szerelemről, önmagamról, nagyszerű érzésekről írhatok. Ekkor döbbentem rá, hogy hirtelen alig tudok feleleveníteni a gyermekkoromból (a kisgyermekkoromból) eseményeket, mert annyit felejtettem. Ezért is örültem a könyvnek, hiszen kicsit rákényszerít, hogy emlékezzem, még akkor is mikor már a betegséggel kellett harcolnom.

Hiába vagyunk mi emberek a legfejlettebbek a világon, mégsem vagyunk felkészülve olyan sorscsapások ellen, amik hirtelen csapnak le ránk. A váratlanul ért traumákkal szemben gyengék vagyunk. De épp ezért minden nap egy-egy hőstettet hajtunk végre, hiszen vállaljuk a ránk mért feladatainkat, és a vele járó jót vagy rosszat. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor nincs visszaút, és a lehető legnagyobb erőnkre van szükség, hogy jól teljesítsünk.

Sok helyen olvastam már ezt a mondatot, amit most a bejegyzés címének adtam. Ami lényeges benne, hogy nagyon jegyezzük meg ezt a mondatot, tűnődjünk el rajta, gondoljunk minden nap rá, legyen mindig az eszünkben. Hasonlóan a következő mondathoz: - Gondold meg mit kívánsz, mert valósággá válhat. - Nem megijeszteni akarlak vele, de mégiscsak jó, ha szánunk az időnkből arra, hogy elemezzük, mit is jelentenek ezek a szavak.

Ez a kisgyermek is joggal mondhatja el a címben írt mondatot, mert ő már megnyert egy versenyt, amikor úgy döntött, hogy a szüleit választja, és egy csodálatos pillanatban meg is születhetett a kórházban. Sok-sok könnycsepp fog még végiggördülni az arcocskáján míg felnő, de már amikor felnőtt is lesz, sokszor fog eszébe jutni a mondás: - "sírni csak a győztesnek szabad!"

Úgy látszik, bizonyos érzéseket át kell élnünk, meg kell tapasztalnunk. Lehet, hogy ez által fejlődünk. Ha mindig csak ugyanúgy élnénk nap mint nap, unalmassá válnának a napjaink. Vannak kellemetlenebb érzéseink, amikkel nem szívesen töltjük az időnket, inkább mást csinálnánk, örülnénk ha odébbállnának a gyötrő gondolatok a fejünkből. De van, mikor nincs más út, szembe kell nézni bizony azzal, amit az életünk éppen nyújt nekünk. Ezektől az esetektől lehet, hogy már előre félünk, így még meg sem történt, mi mégis már napok óta romboljuk a hangulatunkat azzal, hogy valami borzasztó dolog van kilátásban.

Biztos, hogy mindenkinek van egy legeslegfontosabb dolog az életében, amit szeretne ha megvalósulna, beteljesedne. Vagyis van egy nagyon fontos célja, kívánsága. Ezért mindent odaadna az életéből, hogy ez sikerüljön. Nekem ilyen az életmódváltásom. Folyamatosan küzdök, hogy sikerüljön úgy élnem, hogy egészségesebb legyek. Az első dolog, amit ezért a célért tehetünk, hogy minden nap foglalkozunk vele, minden nap törődünk vele, és szánunk az időnkből egy keveset nap mint nap, hogy egyre sikeresebbek lehessünk, egyre több sikerélménnyel legyünk gazdagabbak.

Sose érezd, hogy tehetetlen vagy, és a körülményeid uralják az életed. Sokat tehetsz azért, hogy jól érezd magad minden nap. Ha elmegy a kedved mindentől, mert véletlenül nem úgy alakultak a dolgok ma ahogy szeretted volna, ne búslakodj, inkább vedd a kezedbe az irányítást. Elég rövid az életünk ahhoz, hogy csak úgy elpazaroljunk belőle akár egy percet is. Inkább használjuk ki a lehetőségeinket, amik előttünk állnak, csak észre kell tudnunk venni őket. Minden percben kapsz egy új lehetőséget, minden napod egy új élet lehetőségét rejti.

Mindig szerettem a matekot és a fizikát, gimiben tudnunk is kellett (volna) Einstein relativitáselméletét (no, meg sok minden mást is). Akkor még nem sejtettem, hogy ennyi mindent el fogok felejteni, most szerencsére hamar kisegít a net böngészője, utána tudok nézni mindennek, ami kiment már a fejemből. Nehezen jegyzek már meg dolgokat, ezért jegyzetelek. Szerettem volna még újratanulni az angolt is, mert érzékem volt hozzá, de türelmem és kitartásom elég kevés, hogy legalább egy alapszintű nyelvvizsgát szerezhettem volna. Most már kár keseregnem, és már egészen más érdekel. Hogyan lehet önerőből gyógyulni, és hogyan segíthetünk másoknak mi a gyógyulásban? Erre szeretnék nagyon rájönni, és amit csak meg tudok tanulni, azt feltétlen megtanulom a gyógyításból.