Mindig szerettem a matekot és a fizikát, gimiben tudnunk is kellett (volna) Einstein relativitáselméletét (no, meg sok minden mást is). Akkor még nem sejtettem, hogy ennyi mindent el fogok felejteni, most szerencsére hamar kisegít a net böngészője, utána tudok nézni mindennek, ami kiment már a fejemből. Nehezen jegyzek már meg dolgokat, ezért jegyzetelek. Szerettem volna még újratanulni az angolt is, mert érzékem volt hozzá, de türelmem és kitartásom elég kevés, hogy legalább egy alapszintű nyelvvizsgát szerezhettem volna. Most már kár keseregnem, és már egészen más érdekel. Hogyan lehet önerőből gyógyulni, és hogyan segíthetünk másoknak mi a gyógyulásban? Erre szeretnék nagyon rájönni, és amit csak meg tudok tanulni, azt feltétlen megtanulom a gyógyításból.
Egyedül nehéz gyógyulni, de mindenképpen érdemes hozzákezdeni, akár fizikai fájdalomról van szó, akár lelki teherről. Önmagunkon belül találhatunk kellő erőt ahhoz, hogy úgy élhessünk mint bárki más, lehetőleg úgy, hogy senki ne vegye észre, hogy betegek vagyunk. Épp elég ha mi tudunk róla. Sokkal élvezetesebb az életünk, ha megpróbálunk egészséges módon élni, ami szerintem főleg abban nyilvánulhat meg először, hogy ne panaszkodjunk annyit, mint általában szoktunk (ez főleg rám igaz). A negatív szavak ugye negatív viselkedést is vonzanak magukkal, és ki szeretne mindig morgolódni, gyötrődni. Ha már eddig eljutottunk, hogy nem panaszkodunk másoknak olyan dolgokról, amik csak ránk tartoznak, továbbléphetünk, és segíthetjük a gyógyulásunkat.
Jó, ha feltérképezzük a lehetőségeinket. Mennyire vagyunk rosszul, és egyedül boldogulunk-e, vagy segítőket is be kell vonnunk. Természetesen ha olyan nagy a baj, feltétlenül orvosi kivizsgálás kell, de még ekkor is segíthetjük aktívan a javulásunkat. Ha egyedül tudunk boldogulni, és akarjuk a gyógyulást, én mindenképpen az alternatív gyógymódokat ajánlom mindenkinek, mert nagyon sokrétű anyagból válogathatunk. A Természet patikája hatalmas, és különféle gyógyerőket rejt magában. Ha már szóbahoztam Einsteint, ide kívánkozik egy mondása: - "Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést."
Ha már feltérképeztük a lehetőségeinket, és tudjuk, milyen módszert is veszünk igénybe a gyógyulásunkhoz, aktívan részt kell vennünk a folyamatban. Cselekednünk kell, és időt is kell hagynunk a jobbulásra, mert csak ha türelmesek vagyunk és elfogadóak, csak akkor jutunk egyről a kettőre. Ki kell tudni várni, míg a szervezetünk jól reagál a kezelési módokra. Lehet visszaesés is. Nálam többször előfordult az évek során, hogy egy-két hét javulás után hirtelen még rosszabbul lettem mint előtte voltam. Össze kell gyűjteni, hogy mi az, ami nekünk segít, és mi az, ami árt. Attól ami árt, sürgősen meg kell szabadulni, akármi legyen is az, mert hosszútávon csak bajunk lesz belőle.
Meg kell tanulnunk szerintem élvezni is a gyógyulás folyamatát. Sokszor nem is vesszük észre, hogy jobban vagyunk, mert elborít még a sok negatív gondolat. Ezeket szépen ki kell gyomlálni magunkból, akármibe is kerül. Időt és fáradságot nem kímélve nekünk magunknak kell nekilátni ahhoz, hogy csak a pozitív élményeket hagyjuk érvényesülni. Ha így cselekszünk, hamarosan érezzük a jótékony hatást, és érezni fogjuk, hogy jobban vagyunk. S ha már jobban vagyunk, nem szabad engedni semmiféle romboló tényezőnek, meg kell tudni tartani az egészségünket. Vigyázzunk magunkra!
Ha van kedved, hallgasd meg a következő dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek