Mi is lehetne bohókásabb, mint az év utolsó napja. Ilyenkor csak a szépre, a jóra illik emlékezni, hogy tovább tudjunk haladni majd a 2016-os évben is. Ha többen ünnepeltek együtt, legyen jókedvetek, vidáman és tréfásan teljen a napotok, megtartva ezt a derüt, boldogan, egészségesen lépjetek át majd a jövő évbe. Sok-sok szerencsét, egészséget, eredményekben gazdag új esztendőt kívánok neked, és mindenkinek, aki olvassa a blogot.
Sokszor jól jönne a segítség, mégis vannak dolgok, amit egyedül kell bevállalnunk. Lehet, olykor nagyon magunkra maradunk, de egyedül is tudnunk kell boldogulni életünkben. Vagyis "magad dolgozzál, ha nincs segítséged." Van, mikor egyedül kevésnek bizonyulunk egy feladathoz, mégis meg kell hoznunk magunknak a döntést, s rögtön utána cselekednünk is illik. Ha nem megy elsőre, majd megy másodszorra, gyakorlás útján tanulunk, és fejlődünk.
Fiatalon mindent lehet. Mindent szabad. Vagy legalább is úgy érezzük. Nem gondolkodunk sokat mit tegyünk, megyünk a szívünk után. Olyan felszabadultak vagyunk, mint a képen látjuk. Semmi nem állíthatja meg ezt a felszabadult érzést, a szabadságot, azt az eufórikus hangulatunkat, ami ilyenkor eltölt minket. Sokszor mondják, hogy fiatalság bolondság. De inkább boldogság ez, ha mindent jól tudunk kezelni.
Elmer Wheeler írja nagyszerű könyvében (címe: A gazdagság benned van), hogy - "A legtöbben úgy gondolják, a jelen határozza meg a jövőt. Amit ma csinálunk, az határozza meg, mi történik holnap. A dolog azonban fordítva is működik. A jövő is befolyásolja azt, hogy mit csinálunk ma."
Nem szerettem, és még most sem szeretek nézni olyan filmeket, ami a betegségemmel kapcsolatos. Most mégis végignézem ezt az összeállítást, mert már érzek magamban annyi erőt, hogy talán nem sírom el magam a film nézése közben. Sokat lehet tanulni a filmekből is. Volt, hogy néztem hasonló filmet. Később, visszagondolva segítséget és erőt meríthetek belőle.
Történt a minap, hogy esküvőn voltam, amihez egy vacsorameghívás is tartozott. Nem titkolom, a fiunk esküvője volt, már régebben tudtam, hogy mikor is lesz majd a nagy nap, de én már akkor mikor megtudtam az örömhírt, feszültséggel együtt járó stressz fogott el. Tudtam, hogy nem szeretem ha sok ember vesz körül, mert ilyen a betegségem. Már-már úgy volt, hogy lemondom a vacsorameghívást, mert mindig félek, hogy sok ember előtt leszek rosszul, és ez a tudat nagyon romba dönti sokszor az életem.
Egy ismerős néni mondogatta mindig ha megkérdeztem "hogy van?", - egész jól meglennék ha semmit nem kéne csinálnom. - Persze viccből mondta, én meg eléggé elgondolkodtam a mondaton. Ha nem csinálunk semmit, vajon jól érezzük-e magunkat huzamosabb időn keresztül? Ha viszont van elég időnk akár lustálkodni is néha, kihasználjuk-e az időt arra, hogy feltöltekezzünk? Gondold át sokszor e két kérdőjeles mondat hatását saját magadra nézve.
Ha van közel egy órád, hallgasd meg ezt az előadást. Betegségről, gyógyulásról szól, és mint a címben is olvashatod, egyszer fent, máskor pedig lent találjuk magunkat életünk színpadán. Ha nem sikerül megnézned itt a blogban, megtalálod a youtube-on: "Mint fent úgy lent" avagy hogyan képes a tudat gyógyítani a testet címmel.
Sokat tudunk meg a betegségeinkről, és arról, hogyan gyógyulhatunk meg ha egy kis törődéssel lennénk önmagunk felé. Én ezt próbálom sulykolni a magam számára, hogy fogadjam meg az ebben a videóban elhangzottakat is, és tevékeny módon vegyek részt a saját gyógyításomban. Sok helyen halljuk, hogy a gondolatainkkal befolyásolhatjuk a saját sorsunkat. Nos, ha együtt élünk a természettel, összegyűjtjük a természet adta lehetőségeinket, és alkalmazzuk is amiket megtanulunk, akkor jóval hamarabb tudunk meggyógyulni, valamint jóval könnyebb és szabadabb életet élhetünk.
Érdemes figyelni és jegyzetelni a videó megnézése közben.
Összeszedem minden erőmet. Úgy döntöttem, hogy nem megyek egyelőre orvoshoz, megpróbálok egyedül gyógyulni. Hoztam neked is sok smiley-t, sok szeretettel. Legelőször kezdek majd egy jó kiadós tornával, hogy megmozdítsam a bennem szunnyadó erőket. Később sem szabad tétlenkednem, ki kell mennem a friss levegőre. Egy jó kis séta fel fog vidítani, szép lassan fogok gyalogolni. Olyan dolgokat próbálok észrevenni a nap folyamán, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Szándékosan erőltetem egy kicsit magam, ha elfáradok, akkor is csak a székre ülhetek le pihenni, nem szabad elhanyagolnom magam.
Rossz napok járnak rám, állandó félelmet érzek, és az aggodalmaskodás csak társul mellé. Ez a cselekvőképtelenség az, ami most egyáltalán nem hiányzik. Nem is tudok jobb ötletet rá, minthogy ellátogatok a főorvosnőmhöz, és tanácsot kérek tőle. Magam is próbálok tenni ellene, de most csak sűllyedek lefelé. Karácsony táján nem ismeretlen nekem ez az érzés, örülnöm kellene, hiszen együtt lesz a család, mégis keserű érzés fog el gyakran.
Utolsó kommentek