"az élet nem mindig habos torta..."

Sose érezd, hogy tehetetlen vagy, és a körülményeid uralják az életed. Sokat tehetsz azért, hogy jól érezd magad minden nap. Ha elmegy a kedved mindentől, mert véletlenül nem úgy alakultak a dolgok ma ahogy szeretted volna, ne búslakodj, inkább vedd a kezedbe az irányítást. Elég rövid az életünk ahhoz, hogy csak úgy elpazaroljunk belőle akár egy percet is. Inkább használjuk ki a lehetőségeinket, amik előttünk állnak, csak észre kell tudnunk venni őket. Minden percben kapsz egy új lehetőséget, minden napod egy új élet lehetőségét rejti.

Mindig szerettem a matekot és a fizikát, gimiben tudnunk is kellett (volna) Einstein relativitáselméletét (no, meg sok minden mást is). Akkor még nem sejtettem, hogy ennyi mindent el fogok felejteni, most szerencsére hamar kisegít a net böngészője, utána tudok nézni mindennek, ami kiment már a fejemből. Nehezen jegyzek már meg dolgokat, ezért jegyzetelek. Szerettem volna még újratanulni az angolt is, mert érzékem volt hozzá, de türelmem és kitartásom elég kevés, hogy legalább egy alapszintű nyelvvizsgát szerezhettem volna. Most már kár keseregnem, és már egészen más érdekel. Hogyan lehet önerőből gyógyulni, és hogyan segíthetünk másoknak mi a gyógyulásban? Erre szeretnék nagyon rájönni, és amit csak meg tudok tanulni, azt feltétlen megtanulom a gyógyításból. 

Jó reggelt! :) Látod, előkészítettem számodra a telefont, igyál meg egy forró teát vagy kávét, és kezdődhet a mai nap megtervezése. Elég nagyvonalakban felvázolni mit is szeretnél csinálni ma, de lehet, hogy vannak kikerülhetetlen feladataid is. Mindenképpen jó ha már most ébredsz, nyugodt körülmények között töltsd a reggelt, szánj rá időt, hogy átgondold mi vár rád a mai napon. Ma már szinte elkerülhetetlen az okostelefon vagy az iphone használata, sokszor megkönnyíti a dolgunkat. Írd be a keresőbe, hogy gyogyuljvelem.blog.hu , és máris kapcsolatba léptél velem még ha csak így a bejegyzések által. Lassacskán, ha megérem, két éves lesz júniusban a blogom, amit sok szeretettel ajánlok a figyelmedbe. Sok írással készültem neked, és szeretném ha ezután is velem tartanál. Ha néha kicsit a rosszabb énem nyilvánul meg, ne haragudj rám, mindig a pillanatnyi érzéseimről írok neked. 

Igen, ki kell menni az emberek közé, ki a rétre, ki a mezőre, virágot szedni, fürdeni a napfényben, és bolondozni, olyan dolgokat csinálni, amik felvidítanak és mosolyt csalnak az arcomra. Csak ez lehet az orvosság, aminek ráadásul nincs semmilyen mellékhatása. Mindennapos program kell, hogy legyen a friss levegőn töltött idő, főleg, hogy olyan szuper időjárás volt ma is mifelénk, ostobaság nem kihasználni. Ha úgy látszik, hogy beteg leszek, mindig a természet erejét hívom segítségül. A házunkon belülre is be kell csalogatni a jókedvet, mert enélkül sosem fogunk boldogulni. 

"Ne felejtsd el, hogy a mai nap csak egyszer van. Ha a dolgok nehezen haladnak, csak tekints reggel a naptárra, és rájössz, hogy egyszer élsz, és ezért éld úgy, ahogy szeretnéd. Ez nem lesz mindig könnyű, néha nagyon nehéz lesz. A kitartás és a vágy átsegít a nehéz időkben." - nézem és hallgatom Az Iránytű című filmben ezeket a mondatokat. Már több helyen olvashattad, hallhattad, hogy "élj úgy, mintha a mai nap lenne az utolsó az életedben!" - Vajon mit csinálnál másképpen? Beletörődnél, hogy nincs több lehetőséged, vagy mindent beleadnál és megpróbálnád kihozni a maximumot önmagadból? Már ismerlek annyira téged, hogy biztos vagyok benne, nem hagynád, hogy más döntse el mit tegyél. De olvasd el mégegyszer a bejegyzés címét. "... a mai nap csak egyszer van."

Kezdek olyan állapotba kerülni, mikor állandósul az aggodalmaskodásom. Hiába teszek ellene bármit, elhatalmasodik ez a rossz érzés. Ilyenkor össze kell szednem, hogy mit is tudok az ellenszerekről, milyen módon lehet túljutni ezen a holtponton. Előszöris meg kell tudnom állapítani, hogy mi is volt az, ami esetleg kiváltotta hogy romlik az állapotom. Sokszor van, hogy belekapaszkodok egy elhangzott mondatba, ezen rágódom, és kitalálok ezernyi gondolatot arra, hogy ebből milyen nagy zűrzavar fog kerekedni. Saját magamat őrlöm, saját magamnak csinálok plusz feszültséget, ezzel mennek el a napjaim, ami azt vonzza maga után, hogy nem tudom csinálni a dolgomat. 

Gyermekkoromban is nagyon szégyenlős voltam. Lehet, hogy ez kihatott a fiatalon megszerzett betegségemre is, mert végképp sosem sikerült megszabadulnom ettől a rossz érzéstől. A mai napig kísért, de valahogyan átalakult egyfajta bűntudattá, hiszen oly sok minden volt amit megtehettem volna még a mai napig is. Valahogyan mindig győzött a gyengébb énem, mégha így leírva elég furcsán hangzik is. Hogyan győzedelmeskedhet az, ami gyengébb? Inkább úgy lehet fogalmazni, hogy megadtam magam mindig a körülményeknek, sodródtam sokszor az árral. Ezen már sokszor gondolkodtam, vajon mi gátolt meg mindig abban, hogy megtegyem, amit meg kellett volna tennem. 

 Sok szeretettel küldöm neked, hallgasd szívesen. :)

Idézek a Mondj le róla és... nyerj! című könyvből, amit Dr. Karin Lindinger írt, és már ajánlottam neked egyik bejegyzésemben. - " Elégedettnek lenni mindazzal, amink van, a béke és a védettség legmagasabb menedéke. Aki megtanulta a mértékletességet, kemény földön is alhat, mégis tökéletesen elégedett lehet. Aki viszont nem tanulta meg, képzelje magát akár a paradicsomba, mindig hiányzik neki valami: az ilyen ember szegény, bármekkora vagyona legyen is. A szellemi érzékelésben nem talál mást, mint korlátozást és kínt, míg az elégedett csupán élvezetet és örömet." - Ez az idézet szerepel mindjárt a könyv elején, ami Gautama Sziddhártha szavai, ő a történelmi Buddha, aki i. e. 500 körül élt. 

Van, hogy előtörnek rossz érzések, rossz emlékek, és ilyenkor el szeretnék futni, ki a világból, messze szaladni, hogy ne lásson senki, és láthatatlanná szeretnék válni minél hamarabb. Persze erre nem sok esélyem van. Már többször megfogadtam, hogy nem panaszkodom többé, magamban tartom ha fáj valami, és másra terelem a gondolataimat. Vannak olyan nyomasztó érzések bennem, hogy a mindig jókedvre hajló vidám természetem nem tud mit kezdeni ezekkel a fárasztó érzésekkel. Ilyenkor nagyon haragban vagyok az egész világgal.