"az élet nem mindig habos torta..."

Ez a bejegyzés cím még az előző cikkemhez illik, így most erről írok. Hál'Istennek remekül aludtam, fel sem ébredtem reggelig. Beállítottam az ébresztőt, talán mindig ezt kellene csinálnom, mert már egyedül nem tudok korán felkelni. Pedig a reggel az enyém, ezt senki nem veheti el tőlem, ilyenkor érzem magam a legjobban. Minden csendes, csak a tücsök ciripel. Most úgy érzem, jól fog telni a napom, igyekszem előre észbe kapni, ha elkap a rosszkedv.

Az is hozzátartozik a blogomhoz, ha akkor írok, mikor a legnagyobb krízisben vagyok. Tudom, hogy nem jó olvasni erről, de így hiteles, és mivel visszaeső típus vagyok, többször fordul elő ilyesmi. Most annyira mélyponton vagyok, hogy egyedül nem is tudok majd kilábalni ebből a csapdából. Nem írom le a tüneteket, mert hosszú lenne a sor, elég  ha a letargia szó legrosszabb értelmét vesszük. Eléggé elhanyagolok mindent, és mindenkit. Sajnos ezt nem szabad csinálni, mert megyek a gödörbe lefelé, egyre lejjebb.

Azt hihetnénk, hogy a címben rejlő mondatot csak szeretteinkkel tudjuk megvalósítani, de lehet, hogy tévedünk egy kicsit. Velük, igaz, hogy elfogultak vagyunk, hamarabb megbocsájtunk, mert szeretjük őket. Gondolatainkat mindig ápolni kell, törődni kell velük, mert egyszer csak elillannak, s elvesznek a múlt ködébe.

Hát, ezzel meg mi a csudát szeretnék írni - kérded magadban. Ismered a mondást biztos, hogy a "pénz nem boldogít!" - (de jó ha van! :)) Vajon mi a fontosabb egy ember életében? Az, hogy legyen elég pénze megvenni álmai tárgyát,stb,,vagy, hogy legyen ideje pénzt keresni, hogy megfelelő otthont biztosítson családjának?

Te tudsz rendet tartani magad körül? Mert bevallom, nálam nem mindennap van kitüntetve a lakás a rendrakás örömével. Pedig ha a címben lévő mondatra gondolunk, való igaz, hogy amit nap, mint nap használunk, annak nincs ideje bepiszkolódni, nem lesz poros, mert egyszer úgyis elmossuk, vagy kitisztítjuk.

Egy régebbi könyvet vettem most a kezembe, ezt szeretném most nektek ajánlani, ha lehet. Dr. Kenneth H. Cooper : A TÖKÉLETES KÖZÉRZET PROGRAMJA című könyvét szeretném nektek egy pár sort idézve bemutatni.

Nem is gondolnánk, hogy mekkora súlya van életünkben, ha sikerül a nyugodt légzést megvalósítanunk. Számos gyakorlat létezik ennek elérésére, főleg kínai mesterek, jógik tudják ezt magas színvonalon alkalmazni. 

Kegyetlen érzelem tud lenni a harag érzése. Nem kivételez, mindenkit, akit az útjába sodor a jó lélek, kikészít, és borzalmas cselekedetekre tud sarkalni egyeseket. Épp ezért harcba kell szállni vele, mégpedig a lehető leggyorsabban. A tét nem is kicsi!!! Boldogságunk forog mindig kockán, sőt, néha az életünk is.

Sok mindent nem tudunk még, sok mindent el is felejtünk, amit tudtunk eddig, de tanulni sosem késő elkezdeni. Ezalatt nem csak azt értem, hogy vissza kéne ülnöd ugye az iskolapadba gyakorolni, hanem inkább a saját, vagy más kárán megtanult dolgok jelentőségére hívnám fel a figyelmedet.

Még nagyobb örömöt is elérhetsz azáltal, hogy olyan dolgokat is megteszel, amit nem szeretsz, amihez épp semmi kedved nincsen. Sokszor van úgy, hogy éppen pihenőnapot tartanánk, mert olyan hangulatban vagyunk. Ezt vagy megteheted, vagy rá vagy kényszerülve az ellenkezőjére, és végezned kell sorban ami következik egymás után a faladatok sorában.