"az élet nem mindig habos torta..."

Sokszor túlbonyolítjuk a teendőinket, ebből sokszor káosz alakulhat ki. Nem csak a feladatainkat bonyolítjuk túl, hanem egész életritmusunkat, nem tudjuk mit mikor csináljunk.  Most is egy könyvet ajánlok figyelmedbe, ami egyszerűbbé teheti életedet. Az író: Leo Babauta, a könyv címe: A kevesebb ereje.  Idézek belőle: 

A pénz visszaáramlik hozzád, ha tudsz adakozó lenni, mégpedig többszörösen. Ez már számtalanszor bebizonyosodott, gondolom volt neked is hasonló tapasztalatod. Ha azt szeretnéd, hogy több pénzed legyen, ne légy fukar, bármennyi pénzzel gazdálkodsz is. Kevésből is lehet úgy élni, hogy ne zavarja a mindennapjaidat az, hogy drágaság van körülötted, és látod, hogy egyesek csak szórják a pénzt, mert van miből, nekik telik. Sose légy irigy ilyenkor, neked is lehet sok pénzed, ha szeretnéd, és ésszel, jól gazdálkodsz vele.

Mindenkivel előfordult már, hogy nem úgy cselekedett, ahogy azt elképzelte. Megbocsájtható dolog, mert emberből vagyunk, tévedünk olykor. Viszont ha egyetértünk azzal, hogy "mindennek mindenhez köze van, a hatás ellenhatást vált ki", akkor lehetséges, hogy újragondoljuk tettünket, és igyekszünk kijavítani.

Olyan szokásokra, rendszerességre gondolok, amik mindig állandóak, sosem változtatsz majd rajtuk, vagyis egyfajta rutint kell bevinned az életedbe. Már írtam egy régebbi bejegyzésben, de nem árt feleleveníteni a 10-15 perces szabályt, meglátod, hogy egyszerű, és hasznos lesz idővel, ha jól tudod alkalmazni.

A világ fejlődik, s vele együtt mi is változunk. Sok mindent tanulunk életünk során, de van, hogy elfelejtjük tovább is adni tudásunkat. Pedig minden korosztálynak, minden generációnak szüksége van arra, hogy ők is fejlődjenek, változzanak a világgal együtt, (sőt!), megelőzve azt. Elmondok egy esetet, ami számomra nagyon elgondolkodtató, hogy miért is teszem olykor, amit teszek.

Sajnos panaszkodok másnak sokszor, mintha attól megoldódna az én problémám. Őszintén bevallva, ilyenkor mindig segítségért kiáltok, mert nem boldogulok egyedül. Már gondolkoztam többet, vajon mi váltja ki, hogy egy kicsit sajnáltatom magam. Vágyom talán, hogy törődjenek velem? Nagyon nehéz leszoknom erről a problémámról, de "dolgozom rajta", hogy tudjam magamban tartani a fájdalmam, tudjak tűrni, és tudjam egyedül megoldani ami éppen bánt.

A következő könyv, amit szeretnék ajánlani neked, a következő: STEPHANIE SPINDLER - TANULJUNK MEG ÉLNI

Én elég féltékeny típus vagyok, ezért ezeket a sorokat ajánlom neked:

Szeretek szeretni. Szeretni jó, és boldoggá tesz. Szerelmesnek lenni még jobb, teljes valómmal szerelmes vagyok a férjembe. Tudom, magán ügy, de én mégis világgá kürtölöm, hogy a világ végére is elmennék vele mindig. Biztos te is így vagy vele, ha egy remek férfi áll az oldaladon. Bármit kérhet, te feltétel nélkül tudod szeretni, bármit csinál, te majd megőrülsz érte, ha nem vagy vele. Amiről írni szeretnék, az az, hogy mennyire tudok szeretni élettelen dolgokat is, no, nem szerelemmel, de valóban hiányzik néha úgy egy könyv nekem, hogy a feladataimat is halogatom, tologatom addig, amíg végre eljön az az idő, hogy végre olvasásra szánhatom. Így néha "szalad a lakás", szinte megszállottja vagyok a könyveknek, vagyis lehet igazi rajongással szeretni pl. a könyveket, de bármi más tárgyat is.

Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy könyvet, amihez mindig menekülök, ha elment a kedvem és nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy azt szeretném. A mai napom tökéletes volt, ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Nagyon örültem, hogy ment minden, mint a karikacsapás. Ahogy ténykedtem, mindig mindent ott találtam, ahol épp szükségem volt rá, mindig minden sikerült, jó kedvem is volt hozzá. Eszembe jutott egy könyv, amit szeretnék nektek ajánlani.

Tereld ezért olyan irányba saját stílusodat, hogy szeretetteljes tudjál lenni a nap bármely időszakában. Sokkal több lehetőséget megvalósíthatsz, mint gondolnád, csak bele kell kezdeni. Nézd meg a szüleidet, hogyan élnek. Ahogy te is a családodért, úgy ők is a családjukért tesznek mindent. Úgy élsz, ahogy a szüleid éltek, csak kicsit modernebb formában? Vagy teljesen más a stílusod, és pont az ellenkezőjére törekszel, mint ők?