"az élet nem mindig habos torta..."

Néha olyan gyorsan dühbe tudunk gurulni (szinte a másodperc töredéke alatt), hogy a pillanat, amit ilyenkor átélünk, megváltoztat mindent. Az eddigi jókedvünknek fuccs, nincs már meg, sőt, egy kicsit most úgy is hisszük, hogy nem is fogunk kibékülni a világgal, mert szörnyen mérgesek vagyunk. De mitől jön dühbe valaki, és másvalakit meg hidegen hagy ugyanaz a helyzet? Azt olvastam, hogy ez csupán nézőpont kérdése. Így lenne valóban?

Korán ébredtem, négy órakor, de ez nálam szinte mindennapos, szeretem a reggeleket, a kora reggeli órák nyugalmát. Olyan sok mindenre tudod ezt a pár órát felhasználni mondjuk hét óráig, hogy el sem tudod képzelni. Három óra énidő, három óra nyugi, nincs rohanás, nincsenek külső zajok sem, amik beszűrődnének, csak a csend van és a nyugalom. Szükségünk van erre a nyugalomra mielőtt beindul a nap, mert sosem lehet tudni mi vár ránk a mai nap folyamán.

"Ha olyat akarsz tenni ma éjjel, amit holnap reggel megbánnál, aludj délig." (Henny Youngman) - Érzed ezt a viccelődést, érzed, hogy mire is biztat ez a fenti pár sor? Ha igen, akkor örülök neki, mert kellőképpen a humorodnál vagy és csak azért tettem be reggel ezt az idézetet, mert pont ide illik, hiszen még csak 6-7 óra van, és ha tényleg "komolyan" próbálod venni ezt a poénos mondatot, akkor húzd nyugodtan a nyakadba a takaródat, és délig ne is ébredj fel! :) Talán akkor elkerülöd a nagy kálváriádat, ami épp leselkedik rád.

Amikor beteg vagy, ez ráébreszt téged arra, hogy tudatosabban éld az életedet, figyelj magadra, a gondolataidra és a cselekedeteidre is. Figyeled mindig mit csinálsz és figyeled vajon mi váltja ki a betegségedet, mi az, amit másképp kellene csinálnod, hogy hamarabb gyógyulhassál.

Ha kedves tudsz lenni olyankor is, amikor az ég zeng körülötted, vagy ha elmegy a kedved mindentől, az sok gondodat megoldja majd. Én is ki tudtam pihenni magam tegnap óta, mert fel tudtam fedezni egy hangyányi kis kedvességet még magamban, és erre tudtam még támaszkodni a tegnapi zűrzavaros napomban.

Nem jól akartam kezdeni először ezt a bejegyzést, de rászóltam magamra, hogy mindig hamarabb cselekszem, mint gondolkodom, és így azt mondtam, hogy, na jó, bánja kánya, kipróbálom az okos gondolkodást, amire lehet, hogy most azért nem vagyok teljesen felkészülve, de legyen így, bár úgy gondolkodni, ahogy most kell, úgy pont nincs semmi kedvem hozzá. Ebből már kicsit sejtheted, hogy nem vagyok most a helyzet magaslatán, de próbálkozom, hátha az írás kihozza a végére azt, amit ilyenkor vár az ember.

"Sose halaszd holnapra, amit holnapután is megtehetsz." (Mark Twain) :) -, ezzel a kis humoros mondattal indítom én is a reggelt, és ahogy a címben írtam, időnként a halogatás nagymesterei tudunk lenni. Ez tény! Ez alól, szerintem senki sem kivétel, már mindenkinél előfordult hasonló, még ha csak gondolatban, akkor is. De ez nem baj, csak tudjuk, hogy mikor mit kell csinálnunk, akkor még néha belefér ez a halogatás dolog is az életünkbe.