Már csak azért sem, mert nem éri meg, nem érdemes! Az emberben néha dúl a harag vagy egyéb nemkívánatos rossz érzés, akár akarja ezt, akár nem. Legalább is szerintem ez így van, csak tudunk uralkodni magunkon és nem mindig mondjuk ki azt, amit legbelül érzünk. Nem jó érzés ez, mert néha eluralkodnak rajtunk a negatív gondolatok és mindenkinek a vérmérsékletétől függ, hogy milyen módon is viszonyul ehhez.
A veszekedés mindig rosszul sül el. Lehet belőle tanulni, de mindig rosszul sül el, nem is sülhet el másképpen, mert eleve nincsen jól összerakva ugye, hiszen tombolnak az érzelmek, és ki tudja mi lesz ennek a vége? Persze már a vita hevében látjuk, érezzük, hogy nem lesz belőle fényes esti vacsora, mégis amikor veszekedünk, nem gondolkodunk józanul. Sok-sok csalódástól kímélnénk meg magunkat, ha előbb gondolkodnánk és csak azután szólnánk, de ezt néha nehéz kivitelezni, mert olyan gyorsan jönnek a gondolataink, hogy előbb szólunk és az nem biztos, hogy ez mindig a legjobb a részünkről. A fenti cím nyilván csak jótanács, és mint mindig önmagamból indulok ki és legfőképpen önmagamnak írom, mert én vagyok olyan, aki hirtelen beszél, még át sem gondolom, hogy mi lehet a következménye egy rosszul kimondott szónak. De gondolj csak bele, hogy mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha nem lenne annyi veszekedés körülöttünk.
Amikor azt hiszed, hogy neked van igazad, és meg szeretnéd ezt védeni, nem biztos, hogy a legjobb megoldást választod, ha mindjárt fenekestől felfordítasz mindent. Egy beszélgetés azért jó, mert azzal a személlyel vagy éppen, akivel lenni szeretnél, és kölcsönösen érzitek az összhangot, és így nyugodtan érezheted azt, hogy bármit mondhatsz, az meghallgatásra talál. Én sokat gondolkodtam már azon, hogy vajon mitől robban ki egy veszekedés, mi a kiváltó ok, miért engedünk a haragunknak? Mert itt haragról van szó, hiszen nem értetek egyet valamiben, és így tulajdonképpen valójában kitör a "világháború", egyből más színben tűnik fel a beszélgetés, mint volt az a kezdetekkor. De nem éri meg összeveszni senkivel, hiszen, ha belegondolsz, mennyi időd is megy el arra, hogy majd újra helyrehozd ezt a kapcsolatot, akkor azt hiszem bele sem mennél semmiféle vitába. De erre nem gondolunk még időben, inkább engedünk az érzelmeinknek, sajnos. Nem marad más hátra, mint az, hogy igenis próbáljunk meg uralkodni az érzelmeinken, és ne engedjük meg magunknak sem, de másnak sem, hogy félreértésből vita keveredjen. Sok elpazarolt idő megy kárba, és arról még nem is beszéltünk, hogy mennyi indulatot gerjeszt egy vita. Fogadd meg te is, hogy ötször átgondolod magadban mielőtt szólni készülsz a mondanivalódat, hiszen amit veszítesz, az jobban fog fájni, mintha azt gondolnád, hogy nyersz egy-egy vitában.
Küldök most neked egy szép dalt, aminek örülni fogsz majd, remélem. :)
Utolsó kommentek