"az élet nem mindig habos torta..."

Borzasztóan sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, mert új utakra terelődik az életem. Nagyon nehéz döntést hozni olyan kérdésben, ami eddig volt, de ezután már nem lesz meg a napjaimban. Nemcsak a hiányérzet miatt nehéz ezt a döntést meghozni, hanem azért is, mert szerettem, ami a részem volt, és még most is szeretem, de a józan eszem után kell most mennem, és tudom, hogy fájni fog, mert már most is nagyon-nagyon fáj ez az én szívemnek. Egyszerűen nem mehetek a szívem után, mert az életem ezt követeli meg tőlem.

Sose felejtsd el, hogy mit rejt a szíved, mi az, amit ide gyűjtesz, a szíved közepébe, hogy meglegyen bármikor, amikor csak szükséged van rá. A fenti címbéli mondatot egy idézetből vettem kölcsön, mindjárt meg is osztom veled. Olvasd csak!

Törekszem arra, hogy inkább pozitív dolgokról beszélgessünk, de most eszembe jutott megkérdezni tőled, hogy csalódtál-e már életedben? Olyan hatalmasat? Amire nem számítottál soha, hogy ilyesmi megtörténhet veled? Nem is szeretnélek kikérdezni, de én sajnos csalódtam, és olyan hatalmasat, hogy a pofon amit kaptam, olyan erős volt, hogy a fal adta a másikat (ahogy szokták mondani). Borzalmas érzés, hidd el, nem kívánom senkinek!

Azért vagyunk itt a földön, hogy valami nagyszerűt vigyünk végbe az életünkben. Ez a mondat szerintem mindenkire egyformán igaz, kivétel nélkül. Írtam már arról, hogyha mindennap megpróbálsz egy kicsivel többet megtenni, mint amiről azt hiszed, hogy képes vagy megtenni, akkor élhetsz igazán egy teljes életet. Csupán egy apró figyelmesség, egy kicsivel több energia, mint amiről azt hiszed, hogy ennél már nincs több benned. Csupán ébredj egy órával korábban, mint szoktál, vagy csupán megteszel egy valamit, mint azt te elvárnád magadtól. Csupáncsak egy kicsivel több erőfeszítést követel ez meg tőled, hidd el!

Ismered azt az érzést, amikor megbántódsz valamin, valami apróságon? Persze ez csak később derül ki, hogy egy kis apróság volt ez a valami. Amikor megbántódsz valamin, akkor van úgy, hogy nagyon megbántódsz, meg is haragszol, a társadra, vagy akár önmagadra is. És ilyenkor jön az, hogy ha már így elbánt velem a sors, akkor legyen még rosszabb, nem érdekel, hogy mi fog történni, csak történjen valami.

Humoros kis idézettel kezdem ezt a bejegyzést, olvasd el még egyszer: - "Minden reggel egy új lehetőség arra, hogy azonnal visszafeküdj az ágyba." (PewDiePie) - Hétvége van, és ha túlélted a tegnapi péntek 13-át, akkor már félig sínen van az életed. Ha pedig még babonás sem vagy, akkor meg máris tiéd a világ! :) Korán van még, még csak reggel sincs, úgyhogy gyerünk, uzsgyi, feküdj csak vissza szunyókálni! :)

Sokan mondják, sokat hallom én is, hogy hamar feladjuk az álmainkat, hamar mondunk nemet mindenre, aminek a vége mindig csak a kudarcérzés, a sikertelenség, a fásultság, és ennek nagyon sok kedvezőtlen hozadéka van ránk nézve. Azt is mondják sokan, és én is nagyon sokszor hallom, hogy ebből a kiút csakis az lehet, ha figyelembe vesszük önmagunkat, az érzéseinket, a gyakran felmerülő gondolatainkat, és ezek szerint élnénk az életünket. De ehhez az kellene, hogy merjünk bevállalni bizonyos dolgokat, merjünk kockáztatni is. Te mersz kockáztatni?