Törekszem arra, hogy inkább pozitív dolgokról beszélgessünk, de most eszembe jutott megkérdezni tőled, hogy csalódtál-e már életedben? Olyan hatalmasat? Amire nem számítottál soha, hogy ilyesmi megtörténhet veled? Nem is szeretnélek kikérdezni, de én sajnos csalódtam, és olyan hatalmasat, hogy a pofon amit kaptam, olyan erős volt, hogy a fal adta a másikat (ahogy szokták mondani). Borzalmas érzés, hidd el, nem kívánom senkinek!
Nem szeretném részletezni, hogy mi is volt a csalódásom oka, de azt az érzést sohasem felejtem el, amikor a szívem közepéig hatolt a fájdalom, amit éreztem. Egy pillanat ezredmásodperc része alatt történik hasonló, de még akkor nem is járok közel a valósághoz. Meglátsz valamit, észreveszel valamit, ami nem odavaló, vagy hallasz valamit, vagy látsz valamit, vagy egy beszélgetés hozza ki belőled ezt a szívszorító fájdalmat, és hirtelen összetörik a szíved, kettéhasad, és hidd el, nem múlik ez el, veled marad és kínoz a végtelenségig. Épp ezért nem kívánom senkinek, mert egy élet törik össze egy pillanat tört része alatt. Általában kiderül a végén, vagy már az elején, hogy megváltozik az életed, kettétört mindaz amit addig építgettél magadnak, és a fájdalom amit érzel, nem múlik el egyáltalán, mindig az eszedben van, és nem tudod csakúgy kitörölni az emlékeid közül. Olyan gyötrelmes érzés, amivel ritkán találkozol, és nem tudsz mit tenni tehetetlenségedben. Történik valami, ami megbolygatja az egyensúlyt, amiben vagy, és kizökkent az addigi nyugalmadból, szinte átváltozol hirtelen. Az, hogy milyen irányban változol, az sokban függ attól, hogy mennyire vagy stabil egyéniség. Az én stabilitásom percek alatt a romokban hevert, és ilyenkor nem vagy képes józanul gondolkodni, mert nem jutnak eszedbe észérvek, amik megmagyaráznák neked, hogy nem benned van a hiba, nem te voltál a hibás, épp ezért lehet, hogy kezded magadat okolni, ami mindig lehúz a mélybe, és nehéz visszajutni a mélyből a fényre.
Hogy miért írom le mindezt? Pont akkor, mikor aludni kell menni, és nem hiányzik senkinek ilyesmit olvasni? Csak azért írom, mert ez a blog már csak ilyen marad, hogy ami épp az eszembe jut, az belekerül, és ha ez épp egy negatív dolog, akkor tanuljunk belőle, hogy nagyobb bajunk ne legyen belőle. Csalódás! Már maga a szó olyan rossz érzéseket kelt az emberben, pláne, ha még bele is futunk ilyesmibe, akkor az kész katasztrófa. Ha találkoztál hasonlóval, akkor tudod miről beszélek, ha nem, akkor ne is találkozzál ilyesmivel, mert tönkreteheti az egész életedet ha nem tudod kellőképpen kezelni. Nagyon sokat nem szeretnék írni róla, mert azért tényleg aludni térünk hamarosan, és inkább olvass még egy jó humorú könyvet elalvás előtt, vagy hallgass meg egy dalt, hogy jobb kedvre derüljél. :)
Küldök én is egy szép dalt neked, hogy azért inkább ezt vidd magaddal az álmaid mellé. :)
Utolsó kommentek