Első szabály mindenképpen az kell, hogy legyen, legyél mindig vidám és jókedvű! Ezt tulajdonképpen csak egy másik szabály írhatja felül, mégpedig az, hogy vigyázz az egészségedre minden nap! Ezzel el is intézhetnénk a dolgot, mert aki így él, ő bizony könnyedén éli az életét, nem morgolódik semmin, és figyeli mikor van szüksége valamire a szervezetének.
Remélem, hogy egy jó napot zártál, ami garancia arra nézve is, hogy a holnapod is jól fog sikerülni. De ahogy írom a címben, egy jó nap zárásaként illik valami olyat csinálni, ami a nap fénypontja lesz, aminek az emlékével jó lesz majd aludni térni. Persze most mindenki ugye másban gondolkodik, hiszen mindenkinek más és más jelenti a fénypontot egy nap végén.
Általában azért hibázunk, mert túl negatívan látunk mindent. Ekkor történik az, hogy nem jó döntéseket hozunk, hibát hibára halmozunk, nem tudunk jól kijönni egy helyzetből sem. Pedig milyen sokszor gondolkodunk negatív módon, az nem kifejezés! Mindennek az árnyoldalát nézzük és nem tudunk ettől szabadulni egykönnyen. Ha beadjuk a derekunkat, és hagyjuk hogy ez folytatódjon, az kész káoszt hoz el magával.
Voltál már féltékeny vagy irigy valakire? Kész felfordulás az egész! Ha voltál már, gyorsan váltsál ritmust, mert tönkretehetik az életed ezek az érzelmek. Valaki sikeresebb az életében, ezért irigyeljük őt? Valaki szebb mint mi, ezért irigyeljük őt? A féltékenység vagy irigység olyan kegyetlen, mint a sír! Megfoszt minden szép érzéstől, ami bennünk van és ami a mindennapjainkat is széppé tudja varázsolni.
Remek időnk van! Mondhatni! De januárban? Mindenki örül a téli tavaszias időnek, de később derül ki majd, hogy a jó öreg természet mit is rejt maga alatt. De ha már így adódott, hát, örüljünk ennek a csodálatos időnek. De nemcsak a jó időnek kell tudnunk örülni, hanem mindennek, amivel csak találkozunk az utunk során.
Van ebben a blogban egy bejegyzés, "Gondolkodom, tehát vagyok", ez egy könyvajánló (is), olvasd el, ha ráérsz. Azért utaltam most erre a bejegyzésre, mert tulajdonképpen mindig gondolkodunk, tehát, az élet nem áll le soha, és a döntéseinken múlik az, mikor és hogyan is folytatódik egy napunk vagy akár az egész életünk.
Sok mindenre rájöttem a negyven év alatt, amíg gyógyítgattam magam. Például nagyon sokat foglalkoztam a stresszel magával, mint megbetegítő tényezővel. Mivel életvidám lány voltam, nagy trauma volt számomra az az este, amikor nagyon megijedtem valamitől. Olvastam is róla később, hogy ez egyfajta stresszreakció, az ember nem képes máshogyan reagálni egy vészhelyzetre, mint a megijedéssel, legalább is nálam ez történt.
Érezted már valamikor, hogy szerettél volna megcsinálni valamit, de sehogyan sem voltál képes kivitelezni, és a végén hagytad a csudába a további próbálkozást, mert nem érezted magadban az erőt a folytatáshoz? Sokszor kezdünk bele valamibe és számtalanszor hagyjuk abba, mondván, van ennél jobb elfoglaltságom is, majd egyszer, lehet, visszatérek hozzá. De ez olyan, mint amikor cserbenhagyásos gázolás történik, és a gázoló ugye menekülőre fogja a dolgot és elinal.
Természetesen semmi közöm ahhoz, ki hogyan is figyel az egészségére, de nem árt megválaszolni egy ilyen kérdést, bárki felteheti ezt nekünk, akár éppen a háziorvosunk is. A válasz mindig attól függ, hogy a jelenlegi helyzetben hogyan is érzed magad. Ha jól vagy, kevésbé aggaszt a jövőd és az egészséged, ha betegesebb vagy, akkor már azért biztosan válaszoltál is erre a fenti kérdésre valamikor.
Szeretem a kis cinkét, meg a többi madárkát is, ami megfordulhat így télidő tájékán a kertben. Nem sokkal szoktam találkozni, én a verébbel, a cinegével, a fekete rigóval és talán néha szarkával is szoktam találkozni, de most néztem meg az interneten a többi kertben előforduló téli madárkát, mind olyan szép, hogy rajzolni sem lehet szebbet. :)
Utolsó kommentek