Emlékszel, mikor még pici gyerek voltál, mennyire ragaszkodtál a szüleidhez, és szerintem ez most sincs másképpen, szerencsére! Emlékezz vissza, hogy mennyi szép élményben volt részed. El tudom képzelni, hogy mi minden jut most az eszedbe, mert én is hasonlón gondolkodom, azért is javaslom ezt neked is most.
A szerelem, mint az élet maga, gyönyörű és rejtélyes. A szívünkbe zárva őrizzük, mint egy értékes kincset, amelynek minden pillanata egy felejthetetlen kaland, amit sosem felejtünk el. A szerelem egy erő, amely képes gyógyítani, emelni, és megvilágítani a sötét éjszakákat.
Éés! Figyeld meg, mit érzel majd egész napodon keresztül! Biztos vagyok benne, hogy nem fog elsőre menni a másképp gondolkodás, mert van, hogy megszokjuk azt, amiben már épp benne vagyunk, nehéz elrugaszkodni a valóság talajáról. Pedig sokszor jót tennénk magunknak vele, ha kizökkentenénk magunkat egy rossz, egy holt helyzetből, más fényben tükröződne le minden, amit a szemünkkel látunk és a fülünkkel hallunk.
Mindenkit elvarázsol az éjszaka minden szépségével együtt. Van, amikor csillagok ragyogják be az égboltot, de a jó öreg Hold az mindig megjelenik ilyenkor és vigyázza álmainkat. Szeretem az éjszakákat, lehet, azért is, mert most sokszor vagyok fent éjjel, igaz nem mindig jószántamból, hanem mert nem tudok aludni tovább.
Szeretem a csendet, szeretem a nyugalmat, szeretem, amikor eggyé tudok válni a természettel. Nehezen nyílunk meg a társaink felé, védjük magunkat, mint egy bástyát és nem engedjük ki magunkból a felgyülemlett sok feszültséget sokszor. Szeretem, ha olyan emberek között lehetek, akikben vakon megbízhatok, szeretem, ha megvan a bizalom, szeretem, ha felvidítanak amikor épp búnak eresztem a fejem. Szeretem, amikor csakúgy merengek messzi a távolba, nézem, hogy milyen csodás vidéken élek, és tudom, hogy mindenki szeret élni, mindenki igyekszik is úgy élni, hogy időnként elvonul, csendben van, s csak önmagára figyel. Szeretem, ha virágzik a rét, szeretem, ha időnként elveszítem a fejem, mert tudom, hogy mindig visszatalálok oda, ahova kell. Szeretem, amikor érik a cseresznye, szeretem, amikor zúg a tenger, szeretem, mikor csend lesz körülöttem. Szeretem a csendet, szeretem a nyugalmat, szeretem, amikor eggyé tudok válni a természettel. Szeretem, ha elkalandozik a figyelmem néha, szeretem, amikor hó borítja be az egész udvart, szeretem, amikor meg kell küzdeni egy feladattal. Szeretem a szerelmes filmeket, szeretek sírni rajtuk, szeretem, mikor az egész testemben érzem a hatását. Szeretem, amikor úgy gondolkodhatok, ahogy csak akarok, szeretem, ha minden gondolatomat betölti az érzelem. Szeretek várni valakire, akiről tudom, hogy ő is szeret, és szívesen van velem. Szeretem amikor lemegy a nap és szeretem, amikor felkel a nap, s szeretem, amikor ilyenkor csend vesz körül. Szeretem a csendet, szeretem a nyugalmat, szeretem, amikor eggyé tudok válni a természettel. Szeretem. :)
Pink Floyd - Wearing The Inside Out (hallgasd szívesen!) :)
Ahogy nézem vissza a bejegyzéseket, találtam egy jó kis dalt a számodra, indítsd ezzel a napodat, és érezd magad jól! :)
Nincs mindig könnyű dolgunk életünk során, sokszor kerülünk zsákutcába, de sokszor nyílik lehetőségünk arra is, hogy valami érdemlegeset tegyünk önmagunkért. Mindig tennünk kell valamit, ami előrevisz, bármi lehet olyan, ami kimozdít minket egy negatív spirálból.
Érzelmileg mindig is labilis voltam, és amikor valamilyen trauma ért, valamilyen tragédia történt, egyből a padlóra kerültem lelkileg. Innen feltápászkodni bizony keserves munka volt, és ez mindig megtörténik velem, ez a folyamat, ha lelkileg összetörök. Minden érzés, amit ilyenkor el kell viselnem, fájdalmas, és bezár egy kalitkába, ahonnan nehéz kiszabadulnom.
A kudarcok elviselése soha nem könnyű. Amikor teljesen kikészülsz valamitől, amibe óriási energiát fektettél, és a végén nem sikerült létrehoznod belőle semmit, azt kudarcként fogod fel. Az, hogy valami nem sikerült, nem azt jelenti, hogy te magad nem vagy sikeres vagy értékes. Azt hiszem, hogy itt szúrjuk el ezt a legtöbben, mert nem értékeljük kellőképpen önmagunkat.
Azt hiszem, már jön is az első kérdés, hogy : - mi az hogy rugalmas gondolkodás?! -, amire jó ha megkeressük a megfelelő választ. Szerintem a rugalmas gondolkodás azt jelenti, hogy a cselekedeteid mind azt bizonyítják, hogy megfelelően irányítod az életedet, okosan gondolkodsz a világ eseményeiről, nyitott vagy a világra, az új ötletekre, és hajlandó vagy alkalmazkodni bizonyos változó helyzetekhez. Hogyan váljunk ilyenné, hogyan érhetnénk el, hogy rugalmasan gondolkozhassunk? Van-e titok? és Ha van, akkor mi lehet az?
Utolsó kommentek