Emlékszel, mikor még pici gyerek voltál, mennyire ragaszkodtál a szüleidhez, és szerintem ez most sincs másképpen, szerencsére! Emlékezz vissza, hogy mennyi szép élményben volt részed. El tudom képzelni, hogy mi minden jut most az eszedbe, mert én is hasonlón gondolkodom, azért is javaslom ezt neked is most.
Vegyél csak elő egy fotóalbumot, régi fényképeket, de olyan igaziakat, amik régen készültek rólad, a szüleidről, a gyermekkorodról, a családról. Nézd őket figyelmesen és engedd, hogy az emlékek szépen sorban hadd jöjjenek feléd. Bármi jut eszedbe, az csak jó, nincs rossz emlék, mert ha lenne, nem lenne olyan gyönyörűséges visszaemlékezni a saját gyermekkorunkra. Szerető család vett körül téged is, mint engem, és bármit is csináltál, minden jó volt, minden mindig a legnagyobb rendben volt, mert szerettek téged, és te is viszontszerettél. Szeretted a szüleidet, a családodat, szeretted ahogyan felnőtté neveltek téged. Most felnőtt korodban tedd meg azt, hogy mindennap előveszed ezt a fényképalbumot, és áldozol pár percet, hogy végignézd, végiglapozgasd. Mindig be fog ugrani egy-egy olyan emlék, ami addig még nem jutott az eszedbe, mert mindig más érzések kavarognak benned, bármerre is jársz. Ha már itt tartasz, hogy emlékezel, tedd meg azt is, hogy meglepetésszerűen meglátogatod a szüleidet, akik felneveltek, szerezz nekik kellemes meglepetést azzal, hogy akkor mész el hozzájuk, amikor nem is számítanak arra, hogy be fogsz toppanni hirtelen. Hát, el tudom képzelni, hogy micsoda öröm és boldogság fogja átjárni a te szívedet is, és a szerető szüleid szívét is. Az én szüleim sajnos már nem élnek, de én is visszaemlékezem rájuk, összeírtam egycsokorba egy este, hogy hirtelen mire is emlékszem a gyermekkoromból. Azt hittem, hogy csak foszlányokra tudok majd emlékezni, de nem! Jöttek szépen sorban a csodálatosnál csodálatosabb érzések és emlékek. Most itt őrzöm őket én is a szívem csücskében, mert olyan jó érzés volt gyermeknek lenni, tudni, hogy bármerre is járok, tudom, hova kell hazatérnem, tudom, hogy mi vár otthon, és tudom, hogy más is így van ezzel az érzéssel. Most, hogy lehet, te is gyermekeket nevelsz, jusson eszedbe, milyen volt a saját kisgyermekkorod, mit csináltál szívesen, mi volt, ami mindig megragadta a fantáziádat? Mindennap emlékezz vissza ezekre a csodás élményekre! Olyan hamar felnőttünk, hogy észre sem vettük, hogy gyermekek voltunk. Minél több szép emléket tudsz elővarázsolni a magad számára, annál jobban fogod érezni magad, mert lesznek még unokáid is, akiknek bizony, hogy el kell tudnod mesélni, milyen is volt a te gyermekkorod. Mit szerettél benne, mi volt az, amire kevésbé szívesen emlékszel vissza, és hogyan küzdöttél, hogy igazi bátor és szerető felnőtt váljék belőled. Nemcsak a szüleid tettek érted sokat, hanem te is beragyogtad az ő életüket, minden gondolatuk te voltál, mindent érted tettek meg, hogy minden másodpercben boldognak lássanak téged. Emlékezz vissza ezekre a szép pillanatokra, és ne feledd! Mindennap elő kellene venned azt a bizonyos fényképalbumot, amiről az imént beszéltem, és ha csak félórád van egy nap erre, már az is elég, hogy tudd, milyen jó is volt gyermeknek lenni, és milyen jó, ha most át tudod ölelni a szüleidet, meg tudod mondani nekik, hogy mennyire szereted őket, és mennyire hálás vagy, hogy olyan ember lett belőled, akire büszkék lehetnek, mert megtanították neked, hogyan tudj mindig minden pillanatban őszinte lenni bárkivel szemben is. Holnap, ha ráérsz, tedd meg azt magadnak, hogy meglátogatod a szüleidet, akik nem is sejtik, hogy most min is töröd éppen a fejed. Nem mindennapi érzés lesz, majd meglátod az ő arcukon is, és érezni fogod a szíved mélyén is. Ha teheted, tedd meg ezt magadért is és a szüleidért is. :)
Küldök egy szép dalt neked, én ezzel köszönöm meg az én szüleimnek, hogy igaz őszinte felnőtté neveltek engem. Hallgasd szívesen! :)
Utolsó kommentek