Becsüld meg amid van. Lépj tovább azon, ami bánt. Küzdj azért, amiért élsz! Itt véget is érhetne ez a bejegyzés, hiszen mindent elmondtunk, ami a további életünkre érvényes lehet, amire jó ha figyelünk. De biztosan megbecsültünk-e eddig mindent, amit kaptunk, vagy sikerült-e továbblépni azon ami bántott minket, esetleg tudunk-e küzdeni azért, amiért élünk? Fel tudjuk-e fogni ezeknek a szavaknak, mondatoknak a jelentőségét?
Túl sokat nem tudok az emberi agyról, épp ezért foglalkozom vele egyre többet, mert érintette az én betegségemet, igencsak megkezelte a betegségem az én kis aranyos agyamat. Pedig milyen jól működött még fénykorában! Muszájból foglalkoztam vele először, mert tudtam, hogy ez betegedett meg a leginkább, pont az a részem, ami pedig azt hiszem a legfontosabb szerepet játssza az életemben.
"Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges!"
/Charles Dickens/
Hallgass meg egy jó kis dalt, hallgasd sok szeretettel! :)
Sosem tudhatod, melyik napod hogyan is fog sikerülni végül. Az örök optimisták mindig megtalálják maguknak azt az összhangot, ami szükséges ahhoz, hogy végül jó napot zárjanak a napjuk végén. De úgy általában még csak nem is sejted, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Elképzelésed van, terved van, de hogy ez meg is fog valósulni, azt még úgy előre nem tudod. Bízol a jövőben és a következő pillanat erejében, ez segít továbblépned majd.
Szeretek olvasni. Nem volt ez mindig így, illetve így volt, csak a felfogásommal volt baj, mert régebben amit olvastam, egyből ment a kukába, nem tudtam megőrizni a memóriámban, mit is szeretne mondani nekem az író. Régebben egy könyvnél a 20. oldalnál tovább nem jutottam, mert másnapra elfelejtettem az egészet, kezdhettem elölről olvasni a könyvet, és próbáltam nagyon koncentrálni, hogy meg is tudjam jegyezni az olvasott szöveget. Nem sikerült. De azóta szerencsére jó irányba változom, és most már olyan tökélyre fejlesztettem az olvasási tudásomat, hogy másnapra is megmarad a tudás, és tudom is hasznosítani a leírtakat a magam hasznára.
Gondolkodom, tehát vagyok. Van egy ilyen című bejegyzésem is, az egy könyvajánló, olvasd el, jó kis könyvet ajánlok ott neked. Persze nem akarok külön reklámot csinálni magamnak, bár, mondjuk miért is ne?! Mindig arra biztatlak, hogy olvass, írj, és fejezd ki jól a gondolataidat, ezek mind a hasznodra lesznek életed során. Sikerült jó korán ébrednem, és nincs semmilyen izomlázam a tegnapi edzés miatt, úgyhogy folytatom majd ma azt is. Beszéljünk először is arról, hogyan fejleszthetjük a memóriánkat. Sokszor hozok fel olyan témát, ami kifejezetten a gyenge pontom nekem, mert önmagamat is szeretném ösztönözni ezzel arra, hogy foglalkozzam vele, hiszen éppen ez a bajom, hogy gyengébb vagyok benne.
Kifáradtam! De csak egy kicsit. Futópadoztam. :) Lehet, nem most este 9-kor kellene ezt gyakorolni, de volt hozzá kedvem, és még jobb kedvem lett tőle, és pont ez a lényeg, hogy mindig jó szinten tudjam tartani a hangulatomat. Ugye észrevetted te is, hogy egyre inkább alakul a jó irányba az életmódváltásom? Mindig egy picit teszek érte, és az eredmény önmagát igazolja, jókedv formájában. :)
Sok minden történik egy napunk alatt, szerencsére, mert különben igencsak nagyon unatkoznánk. Lehet, nem mindig tudjuk jól követni az eseményeket az életünkben, de mindig azon vagyunk, hogy jól teljesítsünk és nem utolsósorban jól is érezzük magunkat a nap folyamán.
Képzeld el, nem fogsz tőlem ezután olyat hallani, hogy - szétszórt vagyok, vagy nem tudok mit kezdeni az életemmel, vagy össze vagyok zavarodva rendesen -, mert hál' Istennek eljutottam olyan szintre, hogy kezelni tudom már a körülöttem kialakuló helyzeteket, nem lesz többé sírás és nem lesz többé önmarcangolás, meg semmi olyan, ami nehezítené az életemet. :) Ez nagyon jó érzés nekem, kialakult bennem egyfajta nyugalom az élettel szemben, hagyom, hadd jöjjön, ami jönni akar, hagyom, hadd történjen bármi, mert rájöttem végre, hogy igenis nagyon sok beleszólásom van az életembe, csak jól oda kell tudnom figyelni mindenre.
Hát, most beszéljünk egy kicsit a motivációról, ez nálam sokáig nagy mumus volt, azt sem tudtam mi fán terem, és amikor olvastam róla, azt hittem, hogy óóó, ez igen könnyen megvalósítható, úgyhogy nincs is itt nálam e téren semmi baj. Azután kiderült, hogy igencsak melléfogtam a nézetemmel, mert akárhogyan is próbáltam magamat rávenni valamire, nemigen sikerült.
Utolsó kommentek