Túl sokat nem tudok az emberi agyról, épp ezért foglalkozom vele egyre többet, mert érintette az én betegségemet, igencsak megkezelte a betegségem az én kis aranyos agyamat. Pedig milyen jól működött még fénykorában! Muszájból foglalkoztam vele először, mert tudtam, hogy ez betegedett meg a leginkább, pont az a részem, ami pedig azt hiszem a legfontosabb szerepet játssza az életemben.
Most sem tudok sokat az agyról, de kutakodom utána, és olvasok róla, és mivel félek az Alzheimer-kórtól, a totális elbutulástól, ezért mindennapos tevékenységem, hogy törődjem is az agyammal, kutassam, hogy hol is lakik az eszünk, és mi módon lehet megőrizni, hogy az agyunk a későbbi éveinkben is jól működjön. Sokszor lesz még téma nálam épp ezért az agyunk, az eszünk, a felfogóképességünk.
Nem hiába tanulunk életünk során. Az a sok tudás, amit magunkba szívunk egy-egy tanulási folyamat által, az mind rögzül a memóriánkban, az emlékeinkben, új ötleteink lesznek, és az életünk nem lesz unalmas, hanem éppenhogy izgalmas kalandnak nézhetünk elébe, ha jól bánunk az agyunkkal. Én nagyon sok mindent elfelejtettem a betegségem kialakulásánál, és van, amit még most sem tudok felidézni a múltamból, bármennyire is igyekszem. De már nem zavar, úgy vagyok vele, hogyha fejlesztem az eszemet, előbb vagy utóbb be fog ugrani ez a rész is, mert azt már tudom a sok olvasás kapcsán, hogy fejleszthető a memóriánk is és az agyunk kapacitása is növelhető. Ezt szeretném én kihasználni, hogy egyre több emlékem jöjjön vissza, olyan emlékek, amik a köd homályába vesztek mindjárt ahogy megbetegedtem. Először borzasztóan idegesített a dolog, ilyenkor jut az eszünkbe ugye, hogy képtelenek vagyunk bármit is felidézni a múltunkból, és most ez nem sikerül, ami nagyon dühítő, sőt, idegesítő tud lenni. Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy meg tudjam beszélni magammal, meg tudjam győzni magamat arról, hogy meg kell hogy békéljek a betegségemmel, különben csak az állandó idegeskedésem marad, ami szintén depresszióhoz vezet, ha nem vigyázok eléggé. Úgyhogy csak most jutottam el egy olyan szintre, ahol már most nem érdekel mi is a bajom, nem érdekel, hogy mi a betegségem, élem az életemet úgy, ahogy tudom, és ez felszabadító érzéssel járt, mert nem küszködöm már azzal, hogy próbálom megfejteni miért is lettem beteg. Nekem ez a bajom, másnak más betegsége van, mégis tud létezni, én meg sokáig csak marcangoltam magam, ami csak dühöt, sértődöttséget, haragot váltott ki bennem. Úgy döntöttem most nemrégen, hogy elengedem az egész betegségtudatot az életemből, mert nem jut időm élni ha megmaradok a régi felfogásomnál. Sok mindent meg kell tanulnunk elengedni az életünkből, de gyógyulni csakis úgy fogunk tudni, ha nem ragaszkodunk görcsösen a minket ért betegséghez, hanem el tudjuk engedni magunktól, egy távoli szemüvegen keresztül tudjuk nézni azt, hogy mikor mi is történik velünk. Kell bizony a szemléletváltás, hogy ne ragadjunk le valahol az életünk során, ott ahol nemigen szeretnénk tanyázni éppen. Amióta elengedtem a betegség gondolatát is, azóta olyan vidám és jókedvű vagyok, hogy azt le sem tudom írni, hogy mennyire. Csak néha mélázok el azon, hogy vajon miért tartott nekem ez közel negyven évig, hogy ezt fel tudjam fogni ésszel? Mindegy már, nem is gondolkozom ezen sem, mert csak visszavinne oda, ahol már nem szeretnék lenni. Inkább élek jókedvűen, vidáman, mert így sokkal könnyebb elviselni még egy esetleges stresszt is, mintha morgolódnék minden egyes percben. Szóval, fő a jókedv! :) Ha nincsen jókedv, akkor az életünk elég unalmas lenne, mert csak rágódnánk feleslegesen mindenen, ami nem éri meg, hogy foglalkozzunk vele.
Hát, tulajdonképpen az agyműködésről szerettem volna írni neked, de ezt még előtte el kellett mondanom, hogy megértsed, kár bánkódni vagy kár haragudni, veszekedni, vagy mérgelődni bármin is, mert ezek nem visznek sehová sem, csak visszakerülsz egy nem óhajtott érzelmi állapotba. Majd még úgyis előkerül az agyunk, az eszünk, hogy mi módon tudjuk jól karbantartani, és miért baj, ha nem törődünk vele eleget. Csak már elég hosszú ez a bejegyzés ahhoz, hogy ezzel bővebben foglalkozzunk, de előttünk van minden lehetőség, amit jó ha észre is veszünk magunknak, hogy egy boldogabb életet élhessünk, és ki fog derülni, hogy nem baj, ha néha betegek is vagyunk, mert tanulunk belőle, fejlődünk általa, és jó ha foglalkozunk önmagunk komfortérzésével, mert csak ha jól érzed magadat, akkor leszel képes összhangot teremteni az életedben. Összhang nélkül, harmónia nélkül pedig nincs semmi jó sem az életünkben, ezért erre mindig időt kell áldozni, hogy ez mindig meglegyen. :)
Hallgass meg egy dalt, és figyeld a blogot, mert később egyre inkább fogunk foglalkozni azzal, hogy mikor merre is jár a gondolatunk és azt mi módon tudjunk jól befolyásolni. :)
Utolsó kommentek