"az élet nem mindig habos torta..."

Szeretem a Reader's Digest könyveket, egy párat sikerült is megvennem belőlük, aminek azért is örülök, mert szerintem nagyon hasznos olvasmányok. Ismét szeretnék neked ajánlani egy könyvet, mégpedig azért, mert az én betegségem főleg az aggyal kapcsolatos betegség, és igyekszem jó formában tartani az elmémet, hogy minél később omoljon össze az én idegrendszerem, és általában az egész testem. Mivel az agy a legfontosabb szervünk, mindent ő irányít, nélküle valóban nem boldogulnánk az életünkben, ezért is foglalkozom most egy kicsit a saját agyunkkal, az elménkkel, magával a szürkeállományunkkal, és még sok minden mással is.

Vannak olyan pillanatok az életünkben, amiket nem adnánk oda senkinek semmi pénzért. Vagy azért, mert megküzdöttünk érte vagy azért mert váratlanul kellemes meglepetés ért minket vagy talán azért, mert ezt a pillanatot sohasem hozhatjuk vissza már és olyan jó rá emlékezni, visszaidézni a napjainkba. Persze vannak olyan pillanatok is az életünkben, amiket szívesen kitörölnénk a tudatunkból, mert elkeserítettek bennünket. Most ez utóbbiakat tegyük félre, mintha nem is léteznének, és törődjünk csak a boldog és szépséges perceinkkel.

Mindenki szereti a saját egyéniségét, legalább is szerintem ez így van, mert ha nem így lenne, máris összetűzésbe keverednénk önmagunkkal. De vajon milyen természetünk van? Kedvesek, jóravalók, egyszerűek, és szorgalmasok is vagyunk egyben? Minél több jó és szép pozitív tulajdonságod van, annál jobb a jóhoz való hozzáállásod.

Nagyon jó kis könyvet szeretnék a figyelmedbe ajánlani most neked, remélem, hogy tetszeni fog neked is, ugyanúgy, mint nekem. Helen Thomson - Tedd rendbe az életed című könyvét hoztam el neked mára, és már csak ha a tartalomjegyzéket megnézed, rájössz, hogy ez a könyv neked íródott, hiszen a harmonikus életről lesz benne szó.

Nagyon sok helyen olvashattad már te is a neten vagy könyvekben (főleg mostanában, amikor annyi a depresszióra hajlamos ember), hogy van egy "varázsmondat", egy olyan varázserővel bíró mondat, amit ha jól tudsz használni, okosan kezeled, az hasznos lehet a számodra, sőt, meg is változtathatja az életedet, a mindennapjaidat. Nincs benne semmi hókuszpókusz, csupán arra alapoz, hogy te épp nem vagy a helyzet magaslatán, épp csúszol lefelé a mélybe, vagy legalább is engedsz olyan behatásoknak, amik a mélybe rántanak téged, ha hagyod.

Van egy aranyos és humoros idézet, amit a nőnap alkalmából olvastam most a neten, olvasd csak te is: - "Hetekkel előbb elterveztem mindent. Hogy munka után megvárom a feleségem, hogy magam megyek bevásárolni, hogy leviszem kiporolni a szőnyeget. De én már ilyen peches vagyok. Kiderül, hogy az idei nőnap vasárnapra esik. A feleségem nem dolgozik, a bolt zárva van, szőnyeget porolni - a házitanács rendelkezése szerint - tilos." (Pintér Lajos humorista). Azt hiszem, kedvesebben nem is lehet megfogalmazni, hogy mit éreznek a férfiak a nők iránt, mindent elsöprő szeretetet, megbecsülést, bizalmat, és azt, hogy minden napot nőnapnak tekintenek az évben. Humorosan van megfogalmazva, de kiértjük a lényeget a sorok közül! :)

Amikor egymás után érnek minket a kellemesebbnél kellemesebb meglepetések, akkor ugye nem panaszkodunk semmire és senkire, akkor mindent szépnek látunk és úgy gondoljuk, hogy igen, az életnek mindig is így kellene zajlania. Amikor viszont panaszkodunk, akkor még ha meg is mutatná valaki, akkor sem vennénk észre az élet napos oldalát. Mi végre van ez a nagy különbség és miért érzünk egyszer így, máskor meg másképpen?

Hogyan gondolkozol? Jó kérdés, vajon mit válaszolsz rá? Van-e valamilyen szisztémád, vagy csak hagyod, hogy a gondolataid áramoljanak kedvükre és amelyik szimpatikus, arra lecsapsz, és azzal kezdesz bővebben foglalkozni? Vajon mi határozza meg, hogy mikor mire is gondoljunk, és tudjuk-e befolyásolni a gondolatainkat?

Sokszor gondolkodom az életről, az élet értelméről, arról, vajon hogyan is élünk mi ezen a földön, ahová megszülettünk, kinek mi járhat a fejében, mire gondolhat, és megtalálja-e mindenki élete értelmét? Lehet, nem mindig jó ezen gondolkodni, élni kell az életünket úgy, ahogy éppen tetszik nekünk, és ahogyan éppen azt illik is. De végül is mi végre születünk meg? Engem sokszor nem hagy nyugodni a kérdés, egyre-másra eszembe jutnak olyan gondolatok, hogy vajon mi lesz a többiekkel, ha már én nem leszek, eltemetnek, akkor is ugyanolyan sok vidámság és jóság lesz-e a földön, mint ami most van?

Olyan színfoltok vannak az életedben, amikről lehet, nem is tudsz, vagy csak sejted, hogy mik is lehetnek ezek. Nálam most a színfoltot a nyiladozó virágok töltik be, ezernyi kis bimbó virágzik mindenfelé amerre csak járok, és én gyönyörködöm bennük. Itt a tavasz, holnap már március, vége a télnek, vége a hűvös időknek. :)